Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Again!

2013.11.01

A csengő éles, zavaró hangja megrázta az egész lakást. Magas, sötétkék hajú fiú állt az ajtóban, famert és fekete pulóvert viselt. Arcára ingerült kifejezés uralkodott el. Türelmetlenül nyomogatta a csengőt és várta, hogy kinyíljon előtte az ajtó. Nick a kezét a korláton végig húzva rohant le, arcán boldog, elégedett mosoly feszített. Fehér, bőszárú zoknit, sötétkék szoknyát és olyan fekete pulóvert viselt, melynek zsebeit vastag, fehér csíkok díszítették. Nyakában, vékony anyagból készült, széles nyakörv volt. Az ajtóban még megállt egy pillanatra, mielőtt kinyitotta volna az ajtót, és a fal felé fordult. Hófehér, egyenesre vasalt haját igazította meg a tükörben, majd megfordult és hátulról is megnézte apró fenekét, ami épp csak kidomborult a szoknyája alól. Kezét óvatosan a kilincsre helyezte, és erősen megmarkolta, lehunyta szemeit és vett egy mély, határozott lélegzetet, majd kinyitotta az ajtót. Ikuto szúrós pillantásával találta szembe magát, de ő csak tovább mosolygott. A fiú felkarját az ajtófélfának támasztotta és annak nyomta homlokát, unottan nézte Nick-ket, aki ajkába féloldalasan beleharapva, szemeiben kislányos ártatlansággal és boldogsággal figyelte az előtte álló Iku-t. 

Ikuto: Tudod te tényleg hihetetlen vagy, nem sokan hívnák fel az exük egy ilyen aprócseprő dologgal! – jegyezte meg undok hangon

Nick: Nem aprócseprő, te vagy azt egyetlen, aki meg tudja csinálni a gépem! És ingyen dolgozol…! – tette karba a kezét és hajtotta le durcásan a fejét

Ikuto: Ja, amíg jártunk, nehogy azt hidd, hogy még most is ugrálok neked!

Nick: Hé! Ez nem volt szép! – kapta fel a fejét hirtelen és engedte le karjait

Ikuto: Az sem, ahogy elhagytál…- vont vállat, kikerülte a lányt és bement

Nick értetlenül pislogott Ikuto után, majd a bejárat felé és ismét a fiú irányába, becsapta az ajtót és követte őt. Halk léptekkel rohant szerelme után, annyira, hogy meg is csúszott, hatalmas puffanás kíséretében ért földet, a hideg, kemény parkettán. Ikuto hátra pillantott, majd féloldalasan elvigyorodott.

Ikuto: Hiába leszel egyre idősebb, 19 évesen is olyan szerencsétlen vagy, mint anno. – kuncogott halkan

Nick: Fogd be! Ha egy hölgy elesik, neked fel kéne segítened! – simogatta sajgó fenekét és nézett fel morcosan

Ikuto: És hol itt a hölgy? – lett tekintette kissé megvető, majd megfordult és leült a díványra

Nick morogva kelt fel és ült mellé.

Nick: Nem tudom bekapcsolni! – motyogta még mindig megsértve

Ikuto: Nem felejtetted el feltölteni? – nézett komolyan

Nick: Ne nézz már hülyének! – emelte fel a hangját, ezt sértésnek vette

Ikuto megpróbálta bekapcsolni a dohányzóasztalon pihenő laptopot, ami látszólag végleg megadta magát. Mindegy volt már neki, hányszor próbálták meg bekapcsolni, ő csak nem tért magához.

Ikuto: Ezzel mi van? – pislogott, ezúttal nem a lány volt béna, tényleg a masina adta fel

A fiú ölbe vette a gépet, amiből már langyos, barna folyadék ömlött az ölébe. Akadozó, gépies mozdulatokkal fordult a lány felé, száját összeszorítva figyelte őt, szemében elfojtott düh tükröződött. Látszott rajta, hogy legszívesebben üvöltene, mégsem szólt egy hangos szót sem. Nick akaratlanul is elmosolyodott, hiba próbálta türtőztetni magát, nevetése akkor is feltört. Hasát ölelve, hangosan nevetett még a könnye is kicsordult.

Nick: Látnod kéne az arcod! – pihegett hangosan, egyre halkulóbb kuncogások közepette

Ikuto: Ez valami kicseszett vicc?! – kiabált a lányra, miközben annak ölébe nyomta az elázott gépet 

Nick: Nem dehogy! Nem akartam, hogy elázz! – ölelte magához laptopját

Ikuto: Akkor?! Mi volt a terved?! Hogy átbassz?! – állt fel

Nick: Nem! Csak…azt akartam, hogy át gyere! – állt fel ő is, a nevetés már sehol sem volt, arcára pánik ült ki

Ikuto: Minek?! – kiabált rá

Nick: Hát…csak hogy láthassalak…beszéljünk és…- kezdett bele remegő hangon

Ikuto: És?! És mi? – tette karba a kezét

Nick: Én…én csak…szerettem volna…ha …veled lehetek – csordultak ki könnyek a szeméből

Nick az első könnyeit letörölte, de aztán hagyta őket lefolyni az arcán. Hangosan „szirénázni” kezdett, hangja az egész házban jól hallható volt. Hat éves kislány módjára, pulcsijának ujjával törölgette az arcát, melyről patakokban folytak a hatalmas krokodilkönnyek. Ikuto csak állt vele szemben, arcán semmi féle érzelem nem volt látható. Unott, nem törődöm fejjel nézte a síró lányt. De ő is csak két percig bírta. Összeráncolta a homlokát és mérgesen felmordult.

Ikuto: Ezt ne! Hagyd abba! Nincs jogod sírni, sem a sajnálatomért harcolni! – szólt rá hangosan

Nick: Gonosz vagy! Mit akarsz, meddig szenvedjek még?! Megkaptam már a büntetésem azért, amit tettem! – zokogott

Ikuto: Nem! – ordított rá, majd elindult az ajtó felé

Nick tátott szájjal, döbbenten figyelte a fiút. Hirtelen még a sírása is abba maradt, annyira meglepődött. Ikuto váratlanul állt meg és fordult vissza.

Ikuto: Még nem szenvedtél eleget! Még csak most kezded kapizsgálni, milyen is az a fájdalom, amit te nekem okoztál! Még csak most tudod meg, milyen is az mikor a szíved szakad meg! Hogy milyen abban csalódni, akiben a legtöbb bizalmad volt, akit a legjobban szerettél! …és még volt pofád visszajönni és azt kérni, hogy kezdjük újra! Mond…mond te magadnál vagy?! Van neked szíved?! – kiabált vele szünet nélkül, most tört ki belőle minden fájdalom

Nick: Tévedsz! Fogalmas sincs róla, hogy milyen volt nélküled! Hogy, hogy fájt a szívem! Napokon át csak sírtam, azt hittem bele halok! Én…én térden állva könyörögtem, hogy fogadj vissza, de te azt mondtad, hogy nem! Te vagy az, akinek nincs szíve! Te vagy az, aki észre sem veszi, hogy a másik mennyire kétségbe esetten hiányolja! – törölte meg gyorsan a szemeiből kicsorduló könnycseppjeit és támadt vissza

Ikuto: Hiányolja?! Tönkretettél! Idegroncs lett belőlem, és mindez csak miattad! De mire is számítottam?! Hisz pontosan tudtam, mennyire önző vagy, mikor megismertelek! …csak tudod…valami elképesztően ostoba gondolat miatt azt hittem szeretsz annyira, hogy másra is gondolj magadon kívül! És tudod mit? Egy hülye vagyok, hogy még mindig szóba állok veled! Hogy…hogy csak egy hívásodba kerüljön és én rohanjak a szar, kávéval áztatott géped miatt…ekkora egy barmot, mint én! – tette karba a kezeit és tekintett oldalra, arcán féloldalas, hitetlen mosoly jelent meg

Nick: Miért?! Ha ennyire rühellsz, akkor minek jöttél?!  – kérdezte még hangosabban, hangja kétségbe esett volt és dühös egyszerre, az a mosoly csak még jobban felzaklatta

Ikuto: Rühellek? Bár úgy lenne…nem lennék ekkora idióta! – bámulta az üres falat, csak bambult, azt se tudta hová néz, szeme sarka megcsillant, attól, ahogy az érzelmei háborút vívtak

Nick: …Te nem vagy idióta…- szólalt meg halkan, szégyenében el akart süllyedni

Ikuto: De…de az vagyok, mert még mindig szeretlek! – fordult vissza és nézett a lányra, szeme szinte lángolt 

Nick szeme még jobban elkerekedett, törékeny fehér kezét a szájához emelte, akaratlanul is hátrébb lépett egyet. Azt se tudta mit válaszoljon, csak sírni akart és kedvese nyakába ugrani, de reszkető lábai meg se moccantak. Ikuto félre fordított fejjel, enyhén elpirulva rostokolt a lány előtt. 

Nick: Te…még szeretsz engem? – kérdezte halkan, ha akart volna, akkor sem tudott volna hangosabban beszélni

Ikuto: …nem tudtam túl tenni magam rajtad… csak arra vágytam, hogy veled lehessek…hogy újra érezzem, milyen az, mikor szeretnek…amikor te szeretsz! Aztán…visszajöttél…még gyönyörűbben, mint ahogy elmentél… és ez csak rontott az egészen…- jelent meg szégyenlős mosoly az arcán, ő ugyan olyan csendesen beszélt, mint Nick

Nick: Akkor…miért nem fogadsz vissza? – kezdte ismét törölgetni nagy szemeit, reszkető kézzel markolászta pulcsijának már átázott ujját

Ikuto: Azért mert nem vagyok hajlandó még nagyobb madarat csinálni magamból! Szenvedj!...ahogyan azt én is teszem…- nézett Nick-re

Nick jéggé fagyva állt és bámulta a fiút, nem tudta mit is kéne tennie vagy gondolnia. Egyszer csak becsukta tátva felejtett száját, egyik lábával fellépett a díványra, majd onnan Ikuto nyakába vetette magát. Karjaival szerelme nyakát, lábaival pedig derekát ölelte át. Ajkait Ikuto-éra tapasztva, s mélyen megcsókolta. A kékség meglepve pislogott, majd ugyan olyan vadul visszacsókolta. Csókúk tempója először kéjsóvár volt és őrjítően gyors, majd ahogy elmélyült lassú és érzéki lett. 

Nick: Szenvedjünk együtt…- nyelt nagyot

Ikuto:…úgy sokkal könnyebb…- pihegett, miközben elvörösödve bólogatott, megbabonázták ezzel az édes csókkal

Nick végig pásztázta párja arcát, s mosolyogva nyugtázta, hogy Ikuto semmit sem változott. De mindezek ellenére ő még mindig el tudott veszni, azokban a sötétkék szemekben, melyekbe most újra felragyogott az a rég nem látott életkedv és vágy. A fiú az ágyra döntötte kedvesét és fölé mászott, tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de már a józan esze sem állíthatta meg, túl régóta vágyott erre. Nick ujjbegyeivel lágyan végig szánkázott a fiú mellkasán, épphogy csak érintve annak puha pulóverét. Arcán a kacér mosoly épp eleget mondott, szavakra nem is volt szükség.

Ikuto: Azt akarod, hogy levegyem? – vigyorodott el

Nick féloldalasan az ajkába harapott, hegyes, fehér szemfoga kivillant, rózsaszín ajkai közül. Lepillantott a fiú mellkasára, majd újra fel, annak arcára, idétlen, kislányos kuncogás kíséretében kezdett bólogatni.

Ikuto: Előbb neked kell… - rázta meg a fejét, arcáról nem tűnt el az a széles mosoly

Nick kapott az alkalmon és köldökig lehúzta felsője cipzárját. Nem húzta le teljesen, csak annyira, hogy látni lehessen, hogy semmit sem viselt pulcsija alatt. Feszes melleinek íve már pont elég izgató volt a fiú számára, aki már csak nehézkesen tudta visszafogni magát.

Ikuto: Te pontosan ezt akartad elérni….ugye? – pillantott fel Nick arcára, majd tovább gyönyörködött a lányban

Nick: Reménykedtem, hogy összejön– dugta ki cserfesen a nyelvét

Ikuto: Eleve így kellet volna áthívnod! – kuncogott

A fiú hirtelen rákapott Nick nyelvére, azt csókolta meg. A lány lehunyt szemmel olvadt bele a nyelves csókba, átölelte szerelme nyakát és ő is megízelte párja nyelvét. Ikuto elhúzódott a lánytól és felszentelve annak nyakát. Orrával óvatosan megérintette kedvese kulcscsontját, melyet meg is nyalt. Ujjbegyeit végighúzta Nick oldalán, s egyre csak annak mellei felé haladt. A lány leplezni se tudta mit érez, hiszen azonnal libabőrös lett. Ikuto két ujjával bejárta Nick hasát, mellei lágy völgyét, felment egészem a lány nyakáig, ahol lehúzta szerelme válláról a lágy anyagot, majd csókot lehelt a szeplős, selymes bőrre. Láthatóvá váltak Nick apró, formás mellei, lapos hasa, és formás dereka. Medencecsontján még mindig ott virított fekete mew jele, Ikuto először arra adott csókot. Balkezét Nick mellére tapasztotta és finom mozdulatokkal kezdte masszírozni a feszes ciciket. A jobbal pedig egyre lejjebb kalandozott, Nick combjának beleső felét kezdte simogatni, egyre feljebb és feljebb. Nick egyre hangosabb sóhajokkal jutalmazta, ezeket a mozdulatokat, teste görcsberándult mikor a fiú elért legérzékenyebb pontjához. Ikuto arcán önelégült vigyor jelent meg, eszébe jutott, hogy hányszor látta már ezt, hányszor tette ezt a lánnyal már. Egészen rámászott a lányra, balkezét Nick feje mellé tette, azon támaszkodott. Megnyalta a lány száját, várva az engedélyre, amit meg is kapott, hiszen Nick kinyitotta összeszorított szemeit. Ikuto azonnal rávetette magát, éhesen falta Nick ajkait, miközben nyelvével őrjítőtáncra hívta kedvesét. A lány elpirulva túrt Ikuto sűrű, sötétkék sörényébe. A fiú kissé elhúzódott a lánytól, gyengéden, de jól érezhetően harapott Nick ajkába. Nick vágyakozó tekintettel harapta meg saját száját ugyan ott, ahol azelőtt a fiú is harapta. A simogatás már nem volt elég neki, több kellet! Át akarta venni az irányítást. Felült, és finoman a díványra nyomta Ikuto-t, aki engedelmesen le is ült. Arcán a mosoly csak szélesebb lett, mikor a lány az ölébe dőlt. A kishölgy kiszabadította párja már merev férfiasságát szorító farmerja börtönéből. Hüvelykujjával parányi köröket kezdett el leírni az érzékeny makkon, majd lejjebb csúsztatta kezét és cirógatni kezdte a fiút. Pár telt el így és ez már nem volt elég, Nick ráhajolt Ikuto tagjára, orrát megcsapta az a bizonyos, férfias illat. Aprócska csókokkal halmozta el az erekkel borított makkot, majd az egészet a szájába vette. Egyre csak gyorsuló tempóval kezdte kényeztetni párját. Ikuto az egyik kezébe akadó párnába mart, arcán enyhe pírrel lihegett. Nick a nyelvével többször is hosszan végig nyalta az sérülékeny testrészt, de be nem fejezte. Nem akarta, hogy ilyen gyorsan vége legyen. A fiú vállára támaszkodva emelkedett meg, majd ült óvatosan Ikuto tagjára. Erőtlen ujjaival szeretője pulóverébe markolt és összeszorított szemekkel ereszkedett rá lassan a vastag hímtagra, mely szétfeszítette bensőjét. Néhány röpke másodpercig megmozdulni sem bírt. Ikuto megnyalta Nick vállát és kulcscsontját, miközben lassan simogatta párja törékeny derekát, nyugtatni próbálta, majd ütemes mozgásba kezdett. Lökése egyre nagyobbakká és erősebbekké váltak, az, hogy a lány fel-leugráló melleit nézhette, s Nick-ket miképp meglovagolja csak egyre jobban felspanolta. Nem bírta ki, hogy ne vegye szájába az egyik kívánatos mellbimbót, és ne kezdje el nyalogatni. Nick hátra vetett fejjel nyögött, egyre közelebb jutott a mennyek kapujához, s ez jól látszott rajta, megbolondult attól, ahogyan a fiú lökései egyre mélyebbre és mélyebbre hasítottak bensőjében. Érezte magában dagadni szeretője tagját, tudta, hogy már Ikuto-nak sem volt messze a gyönyörű vég. Ezért lassított elsőként közösen diktált, gyors tempójukon, a heves ritmus helyett, émelyítő, mély ütemre váltottak. Egyszerre néztek a másik szemébe, már nem kelletek szavak, olyan volt, mint régen. Nick lágyan kezdte csókolgatni a fiú nyakát, fokozva az ő élvezetét is. Hirtelen mindkettejüket elöntötte a forróság a tempó pedig ismét gyorsara váltott, a lökésekből kiveszett az ütem, már túl közel volt a csúcs. Testük egyszerre feszült meg. Ikuto a lány vállának nyomta a fejét, halk nyögés kíséretében ment el. Nick hátravetett fejjel sikoltott fel, szeméből kicsordultak rég ott ülő könnyek, szája szélén vékony nyálcsík folyt végig, majd cseppent el az állán. Belsőjét újra elöntötte a forróság, ahogyan szétáradt benne a fiú nedve. Ikuto vigyorogva lenyalta szerelme nyálát, arcán két könnycsepp is végig futott, de nem a sajátjai. Nick ártatlan, kétségbeesett szemekkel potyogtatta a könnyeit. Arcán újabb és újabb könnycsepp gördült le, melyeket már nem tudott visszatartani. Most jött csak rá, mekkora bűnbe estek. Hiába óvta őt Ikuto végig, a lelkük megsérült, hiszen a be nem teljesült szerelemnél csak egy kegyetlenebb dolog van. Egy halott szerelem sebeinek feltépése.   

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 16