Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utolsó bál

2013.12.24

Nick izgatottan rohant le a lépcsőn, talpa alatt az öreg fadeszkák sóhajtoztak, hirdették gyors lépteit. Nick a lent ülő barátjához sietett, hátulról átölelte annak nyakát, s nyomott csókot az arcára. Ikuto meglepett arccal pillantott fel, majd tekintett a lányra. 

Ikuto: Ezt miért kaptam?

Nick: Miért nem mondtad, hogy végzősbál lesz?! – kuncogott nagy boldogan

Ikuto: Miért kellett volna mondanom? – vált tekintette érdektelenné

Francis, aki a fiúval szembe lévő fotelben ült, csillogó szemekkel nézett fel, arcán széles, enyhén gúnyos vigyor jelent meg.

Francis: Utau! Gyere, ezt meg kell hallgatnod! – kiabált fel az emeletre barátnőjének

A szőke lány nagy gyorsasággal jött le az emeletről, kérdő tekintettel nézett párjára, aki a fotelbe markolva, ajkába harapva vigyorgott. Testvérét is végig mérte, aki szerelmével vívott épp kegyetlen szempárbajt.

Utau: Mi folyik itt? – ült Francis foteljának karfájára

Francis: Vihar készülődik! – suttogta sejtelmesen, egészen Utau-hoz dőlve

Nick: Elhallgassatok! – fordult feléjük

Ellentmondást nem tűrő tekintettel mérte végig bátyját és barátnőjét, majd ismét Ikuto-ra nézett határozott tekintettel.

Nick: Mi az, hogy miért kellett volna szólnod?! Ez egy végzősbál, te pedig végzős vagy. Azt akarom, hogy elvigyél! – jelentette ki

Ikuto: Ezzel egy a baj, hogy én nem akarok menni! – mordult a lányra

Nick: És?! Ez egy bál, ezzel ünneplitek, hogy vége az iskolának, kezdődik a nagybetűs élet!

Ikuto: Mit kell ezen megünnepelni?! Én nem örülök neki annyira! Amúgyis, neked kéne a legjobban tudnod, hogy ez a puccos, szép ruhás dolog nem az én világom, semmi kedvem sincs hozzá!

Nick: … régen…  elvittel a gólyabálra! – nézte kérlelően

Ikuto: Ja, de akkor még udvaroltam neked. Már az enyém vagy, minek erőlködjek?! – válaszolt könnyedén

Válaszát a két szőkeség visszafojtott, fuldokláshoz hasonló nevetéssel díjazta. Egymásnak dőlve, könnyeikkel küszködve próbáltak nem hangos nevetésben kitörni. Ikuto értetlen, mérges szemekkel nézett rájuk, majd mikor ismét barátnőjére nézett. Azonnal megértette, hogy min nevettek azok. Rajta. Nick élénk kék szemei egyszerre égtek tűzben, és voltak fagyosak. Arcán látszott, hogy majd szétveti a düh, de nem szólt egy szót sem. Vetett még egy, utolsó, csalódott pillantást kedvesére, majd otthagyta.

Ikuto: Várj, nem úgy értettem! – állt fel rögtön és kapott a lány után

Nick mögött becsapódott a konyhaajtó, ez volt az egyetlen válasz a fiúnak. Ikuto sötét szemekkel, szomorúan nézett utána. Fülét viszont még mindig bántotta a háta mögül jövő nevetés. Dühösen megfordult és megköszörülte a torkát.

Ikuto: Ezzel nem sokat segítetek! – szólt rájuk

Francis: Most igazán mellé fogták barátom! – vett mély levegőt és fújta ki

Ikuto: Igen, rájöttem.

Utau: Szerintem menj utána, ha Nick Hiíro nem üvöltözik dühében, az csak egyet jelent! Annyira megbántottad, hogy sír!

Ikuto: Jaj, azt utálom! – fintorgott nyűgösen

Egy darabig tanácstalanul bámulta a konyhaajtaját, majd erőt vett magán és bement. Nick neki háttal, a pultnál állt. Épp tejet öntött barna alapon, türkiz pöttyös kávésbögréjébe. Ikuto lassan lépdelt mögé, óvatosan tette kezét a lány derekára, hogy lássa, egyáltalán hozzá érhet e. Nick gyilkos pillantásokkal nézett fel a fiúra, aki azonnal elkapta a kezét róla. Ikuto halk sóhajjal ült le a pulthoz, a lány figyelte, s csak azután szólalt meg, mikor Nick belekortyolt a kávéjába.

Ikuto: Ne haragudj, nem úgy gondoltam, amit mondtam. Nem arra gondoltam, hogy már semmit nem kell tennem érted, csak…olyat nem akarok, amit nagyon utálok. Mint a bálozás.

Nick ekkor letette kezéből a pöttyös bögrét, mely halk koccanással került az asztalra. Komótosan megfordult és végig nézett Ikuto-n, majd hirtelen, a fiúhoz egészen közel a pultra csapott. A kék hajú fiú arcához egészen közel hajolva, annak egyenesen a szemébe nézve állt meg előtte. Szemei szinte szikrákat szórtak.      

Nick: Ide figyelj Tsukiyomi Ikuto! El fogsz vinni arra a hülye bálra, ha akarod, ha nem!

Ikuto rémülten hőkölt hátra. Résnyire tátott szájjal, meredten bámulta a lányt. Megrázta a fejét és azonnal visszatámadt.

Ikuto: Milyen jó, hogy kérni akarsz valamit, de ilyen akaratos vagy...! – forgatta a szemeit

Nick: Vagy elviszel te, vagy elvisz valaki más!

Ikuto: Ha ennyire menni akarsz, akkor menj mással! – állt fel olyan hirtelen, hogy a széke nyikorogva hátrébb csúszott

Nick: Ugyan kérlek, nézz csak rám! Akad, majd aki elvisz! – tette mindkét kezét a csípőjére, és nyomta ki a melleit

Ikuto: Öntelt vagy! – forgatta a szemeit

Nick: Van rá okom! – vágott vissza  

Ikuto: Akkor mehetsz, akivel akarsz! Még, hogy nagy szerelem, meg közös bál, egy frászt! – vágtatott ki az ajtón

Nick: Ha már egy ilyen alak a barátom! Veled semmit sem lehet csinálni! Csak itthon ülni, ennyi erővel pasi helyett halaim is lehetnének! – követte

Ikuto: Hát akkor sajnálom, én ilyen vagyok, én nem változom! Keress olyat, aki megfelel az elvárásaidnak! – fordult vissza a lányhoz

Nick: Ne aggódj, úgy lesz! – kiabált a fiúra

Ikuto: Jah, aha…amúgy meg, én a te helyedben nem lennék rájuk, annyira büszke, attól még, hogy én imádom őket, elég picik! – mutatott gúnyosan a lány kebleire

Nick: Hogy te mekkora egy szemét vagy! – takarta el a melleit sértődötten      

Néma csönd kerekedett. Még Francis és Utau sem mert megszólalni. Ikuto és Nick feszült csendben bámultak egymás szemébe, várva, hogy a másik megtörjön, elforduljon és elnézését kérjen. De ez nem történt meg. Egy perc kínos csend után egyszerre fordultak el, orrukat felhúzva, egymásnak hátat fordítva álltak meg.

Ikuto: Akkor…így legyen?! – nézett Nick irányába

Nick: Igen így! – tette karba a kezeit

Ikuto:Ahw, jó! – mordult fel hangosan, és kiviharzott a házból

Mögötte becsapódott az ajtó, de olyan erősen, hogy Nick is megugrott tőle. Utau felkelt és a fehér hajú lányhoz lépdelt, gyengéden tette a kezeit barátnője törékeny vállára. Napok teltek el, Ikuto pedig nem jelentkezett. Francis-ék pedig kezdtek igazán aggódni a pár miatt. De nem kellett őket félteni. Ikuto ugyanis a bál estéjén állított be ismét a Hiíro házba. Fehér inget és fekete öltönyt viselt. Arcán látszott, hogy nincs a helyzet magaslatán, szemei üresek, sötétek és karikásak voltak, mint aki nem sokat aludt. Kezében apró, átlátszó dobozka volt, benne csukló csokor. Vörös rózsa volt a csokor éke, amit pici fehér gyöngyök és levelek díszítettek.

Francis: Hát te? – pislogott meglepetten

Ikuto: Szeretem őt, mit mondhatnék? – vont vállat

Utau: Oh, Onii-chan, olyan édes vagy! – támaszkodott Francis vállára, miközben hozzá bújt

Ikuto: Remélem is! – indult be

Utau mosolyogva nézett párjára, majd visszafordult bátyjához, szólni sem kellett neki, azonnal felrohant szólni Nick-nek. A lány nem sokkal később jelent meg a lépcső legtetején. Fekete, térdig érő csizmát viselt, hasonlót, mint a Mew-ként, ruhája combközépig ért, a szoknya része tüll volt, míg a felsőrész csipkézett volt, és szív alakú mellrésszel rendelkezett, melynek szegéje kristályokkal volt kirakva. A ruha háta fűzős volt, így látni engedte a lány hófehér, szeplős hátát. Nick nyakát fekete szalag díszítette, hófehér haja pedig ki volt engedve, és egyenesre volt vasalva. Ikuto ragyogó szemekkel nézte a lépcső tetején álló lányt, ilyen szépnek talán még sose látta. Egy pillanatig még a száját is elfelejtette becsukni. Nick királynő módjára lépdelt le a lépcsőn, lassan, kimérten. Közvetlenül a fiú előtt állt csak meg.

Ikuto: Istenem… gyönyörű vagy! – szemei megteltek boldogsággal, arcán pedig lassan elhúzódott egy szívből jövő, őszinte mosoly

Nick viszont még mindig sötét szemekkel tekintett Ikuto-ra. Kezét csípőjére téve, végig mérte őt.

Nick: Sajnálom uram, de nem vagyok benne biztos, hogy jó helyre jött. Mert, hogy nekem nem ön a kísérőm, az biztos! – ment el a fiú mellett

Ikuto döbbenten nézett maga elé, ahol eddig a lány állt. Mérges arccal fordult Nick után, és követte őt.

Ikuto: Megcsináltad. Kerestél valaki mást, helyettem, igaz?! – lépett Nick mögé

Nick: Hisz ebben egyeztünk, meg. – pillantott vissza

Ikuto: Lecseréltél valaki másra…?! Hát tudod ez… hihetetlen vagy! – emelte fel a hangját, miközben a szemét forgatta

Nick: Köszönöm az elismerést– mosolyodott el

Ikuto ledermedt, de nem csak ő, hanem Utau is Francis is. Nick „Na, ehhez mit szólsz?” arckifejezéssel állt előttük, karba tett kézzel. A feszült csendet dudaszó törte meg. Nick kísérője megérkezett. A lány kinyitotta a lakásajtót és elindult kifelé, lépteit csak Ikuto hangja állíthatta meg.

Ikuto: Ha most, kimész azon az ajtón, végeztünk! – kiabált Nick-re

Nick egyetlen másodpercre megállt, nem nézett vissza, nem szólalt meg, csak állt, egyik kezét az ajtófélfán hagyva, majd ugyan olyan szótlanul, mint ahogy eddig is állt, kiment az ajtón. Beült a házuk előtt álló fekete, sötétített ablakos kocsiba és elhajtott. A Hiíro házban talán sose volt akkora a csend, mint most. Senki sem tudott megszólani, nem is akart. Ikuto letette a kezében egészen eddig szorongatott kisdobozt, és leült. Utau mellé ült és finoman megsimogatta testvére hátát, vigasztalásképp.

Francis: Tudod, milyen! „Csak azért is!” alapon csinálja, nem gondolja komolyan!

Ikuto: Tudom hát! De én szóltam neki, hogy mi lesz, ha kilép az ajtón! Mégis megtette! – nézett fel

Francis: Elmenjek érte? Szeretnéd? – billentette meg a fejét kérdőn

Ikuto:… Nem! Én megyek el érte! – állt fel

A fiú azonnal elindult. Hiszen iskolájuk nem volt messze gyalog sem, a Hiíro háztól. Séta közben pedig gondosan végig tudta gondolni, hogy mit mond majd a lánynak, hogy szedi le a táncparkettről, s hogyha arra kerül a sor, hová üssön először a fiúnak, akivel Nick lelépett. Az iskolánál már ekkor nagy volt a sor, pedig csak nem rég kezdődött az esemény. A kapuban az egyik tanár állt. Ő ügyelt arra, hogy még csak véletlenül se menjen be olyan, akinek nem kéne. Ikuto egyre feszültebb lett, ahogyan az ajtó felé közeledett. A tanár, amint meglátta elvigyorodott.

- Nahát, Tsukiyomi, nem hittem, hogy eljön.

Ikuto: Sempai… - sütötte le a szemét

- Párja van? – írogatott magában

Ikuto: Nincs. Vagyis van! Csak...nem itt, hanem bent! – kapkodott

- Bent? Ha önnel jött, akkor hogy lehet már bent? – érdeklődött

Ikuto: Mert nem velem jött! – morgolódott

- Akkor, hogy lehet az őn-

Ikuto: Sempai, kérem, csak engedjen be! – nyűglődött

- Rendben, rendben. – sóhajtott az öreg matektanár   

Ikuto ismét megállíthatatlan volt. Egyenesen a tornateremhez tartott, ahol a bál volt. A terem teteje tele volt színes lufikkal, a bordás falat pedig piros boákkal takarták. A benti sötétséget színes, villogó fények hasították át, míg a parkett rózsaszín, kivetített pöttyökkel volt elárasztva. A dübörgő zenétől az ember a saját hangját sem hallotta, nemhogy másét. Ikuto gúnyos tekintettel nézett végig a bent bulizó évfolyamtársain és azok vendégein. Ugyan semmi kedve nem volt hozzá, de mégis a tömegbe vetette magát, meg akarta találni a lányt, aki miatt itt volt. De a parketten nem találta, hiába kereste és ettől kezdett kétségbe esni, ekkor pillantotta meg Nick-ket, az egyik asztalnál, egyedül ücsörögve. Rögtön felé vette az irányt. Haragos szíve megenyhült, ahogy meglátta, hogy Nick az egyik, arcához közel lévő tincset piszkálta, ezt csak akkor tette, amikor szomorú volt.       

Ikuto: Hát a kísérőd? – állt meg a lány előtt

Nick könnyektől csillogó szemekkel nézett fel rá, majd két, a falnak dőlve csókolózó tini felé nézett. A fiú fehér öltönyt viselt, haja világosbarna volt, bőre fehér. A falnak nyomta a vörös hajú lányt, akivel vadul egymásnak esve, a külvilággal mit sem törődve, falták egymást.

Ikuto: Itt hagyott egy ribanc miatt? – nézte a párt

Nick: A „ribanc” a kísérőm. – válaszolt halkan

Ikuto: Egy lány a kísérőd? – nézett Nick-re meglepve, a megkönnyebbüléstől elmosolyodva

Nick: Csak nem gondoltad, hogy tényleg lecseréllek egy másik fiúra? – szipogott

Ikuto: Hát… de. De igen, azt hittem. – hajtotta le kissé megszeppenten a fejét

Nick: Akkor még mindig nem érted, hogy mennyire szeretlek! – állt fel és lépett egészen a fiúhoz

Ikuto továbbra is lefelé bámult, zavartan nézett fel, majd körbe tekintett, megfogta szerelme kezét, és kihúzta az udvarra.

Ikuto: Bocs, de ott a saját gondolataimat sem hallottam. – sóhajtott fel megkönnyebbülten, kiért a zajból

Nick nem szólt semmit, csak megrázta a fejét, ezzel nyugtázva a dolgot.

Ikuto: Tudod miért jöttem el mégis? – bámult fel a csillagos égre, majd nézett megint Nick-re

Nick: Hogy szétverd az „Új pasim”?

Ikuto: Má-mármint, hogy hozzátok, miért mentem el! De egyébként igen, ide azért jöttem…- jelent meg halvány pír az arcán

Nick: Miért? Miért akartál engem mégis elhozni? – nézte kedvesen, de szemében a fagyos szomorúság még mindig ott volt

Ikuto: Mert beláttam, hogy igazad volt. Én… tudom, hogy nem mindig könnyű velem. Mert nem vagyok kimozdulós, jobban szeretek kevés ember között lenni, csak veled. Hogy csak velem foglalkozz! …De te nem ilyen vagy! Te…te vagy a társaságközpontja, a leghangosabb, legviccesebb…legszebb lány. Ilyenkor ezren vannak körülötted, és ilyenkor nem csak az enyém vagy. Ilyenkor féltékeny leszek. – halkan beszélt, egészen szégyellte magát

Nick szemei felragyogtak, arcán végig futottak eddig tartogatott könnycseppjei, arcát pedig kicsípte a dér. Ez volt a legszebb vallomás, amit valaha kapott.

Nick: Ikuto…ez igaz? – szipogott

Ikuto: Nem. Vagyis nagyrészt igen! De a tömeget is utálom, meg a bulikat…meg az embereket, úgy általában! – fordította el a tekintetét

Nick elnevette magát és a szemeit törölgette, bensőjét elöntötte a melegség. Most értette meg csak igazán, hogy miért is szerelmes ennyire ebbe a fiúba. Ikuto szemfogait kivillantva, mosolyogva törölte meg a lány piros arcocskáját.

Ikuto: De… az a vita felnyitotta a szemem. Neked nem elég, ha csak otthon ülsz velem… te nem vagy olyan…

Nick: Ezzel mire célzol? – reszketett, nem csak fázott félt is, ez a mondat nem sejtetett túl sok jót

Ikuto: Ne pánikolj! Nem adlak senkinek sem! Nem akarok szakítani! Csak… ahj, Nick… nem te vagy az egyetlen nagyon fontos nő számomra, hisz ott a húgom…meg az anyám. De, határozottan te vagy az egyetlen nő az életemben, akiért képes lennék megváltozni, és mindent feladni! – fogta meg Nick átfagyott kezeit

Nick elpirulva nézte szerelmét, szíve ismét hevesen kezdett verni. Majd belebolondult ebbe a röpke pillanatba.

Nick: De…én úgy imádlak, ahogy vagy… nem akarom, hogy megváltozz…- suttogott, szemeit le se tudta venni Ikuto arcáról

Ikuto szája megint mosolyra húzódott és halk, alig észre vehető dorombolásba kezdett. Tagadhatatlanul boldog volt.

Ikuto: Nagyon különbözőek vagyunk. – válaszolt ugyan olyan csendesen

Nick nem válaszolt, mosolyogva nyomott puszit a fiú arcára, majd elindult, vissza a tesiterembe. A bejárathoz közel kuncogva fordult vissza, jelezve a fiúnak, hogy akkor sem ússza meg a bált. Ikuto magát megadva, sóhajtva követte.

Ikuto: Túl makacs vagy! – fogta meg a Nick kezét

Nick: Te meg kiállhatatlan! – nevetett miközben a tömeg behúzta a fiút

Ikuto: Igen? – kérdezett vissza „meglepett” hangon, vigyorogva

Nick: Bizony ám’! – dugta ki a nyelvét

Ikuto a lány nyelve felé harapott, szerelméhez bújva csókolta meg annak puha, rózsaszín ajkait.

Ikuto: „Én ördög vagyok, te pedig egy angyal. Én megrontalak, te meg megjavítasz.” Mi ketten pont összeillünk! - mosolygott

Nick: Nagyon is! – nézett szerelmesen kedvese szemébe

Ikuto: De az is lehet, hogy fordítva van…- sutyorgott magában

Nick: Hé! – nevetett 

Nick megfogta Ikuto kezét, ujjait összefonva a fiú ujjaival, táncra hívva őt. A fiú viszont elkapta a kezét.

Ikuto: Várj! Ezt elfelejtettem…ez a tiéd… - emelte fel a másik kezében pihenő dobozkát

Nick kíváncsian csillogó szemekkel nézte a dobozt, mely a rózsás csuklócsokrot rejtette. Ikuto magabiztos mosollyal nyitotta ki az átlátszó dobozt, kivette belőle a csokrot és gyengéd mozdulatokkal a lány csuklójára rakta. Nick szemfoga kilátszott, ahogyan féloldalasan az ajkába harapott.

Nick: Ikuto ez csodaszép! – nézegette a karját díszítő csokrocskát

Ikuto válaszul megfogta a lány kezét és lassú táncba kezdett vele. Egyikkőjüket sem érdekelte, hogy épp egy gyors szám ment, ők ölelkezve lassúztak. Ez a három, különtöltött nap, három évnek tűnt szerelmes szívüknek. Nick Ikuto mellkasának dőlve folytatta a táncot, szemeit lehunyva szenderült szerelmes álomba. Nem létezett számára más, csak a fiú.

Nick: Ikuto…szerinted, meddig leszünk mi együtt? – nyitotta ki álmos szemeit

Ikuto: Mostantól és mindörökké. – adott a lánynak egyszerű, de komoly választ  

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152950
Hónap: 773
Nap: 15