Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Daisuki!

2014.04.18

Az éj csendes nyugalmát két fiatal törte meg. Az esőben vadul rohantak, egyik a másikat üldözve, üvöltésükkel ébresztették a már alvó szomszédokat édes álmukból. Ikuto az ajtót szinte kirúgva rontott ki a házból, Nick pedig közvetlenül mögötte jött. Dühét kellően beleadva ütött az épp bezáródó ajtóba, mely óriásit dübbenve megadta magát a lány akaratának, s elindult a másik irányba, így helyet adva a kishölgynek.

Nick: Ezt rohadt gyorsan fejezd be! – kiabált

Ikuto: Szerintem meg te fejezd be! Te kérdezted mi bajom, én elmondtam, te meg felháborodsz? Azért szállj már magadba! – válaszolt neki ugyan olyan hangerővel

Az édes kisdalmata, mely általában körbe ugrálja őket, ezúttal nem győzte egyre kissebbé és kisebbé összehúzni magát, s nem csak a vihar volt az, amitől így tartott. Ikuto közvetlenül a kapu mellett állt meg, neki dőlt annak és rágyújtott, nem érdekelte se az eső, mi már eláztatta, haját és ruháját, sem a barátnője ki felé tartott. Nick faltörő kos módjára loholt felé, s egyetlen mozdulattal kiütötte a kezéből az égő csikket. Ikuto a cigaretta irányába, a földre nézett, majd Nick-re, ki ugyan büszke volt magára, ezt mégsem mutatta ki. Helyette inkább magabiztos, szigorú arckifejezéssel figyelte barátját

Ikuto: Attól még, hogy vagyok akkora egy vadbarom, hogy mindent megengedek neked és eltűrök, viselkedhetnél! Mert a végén még szembe akadsz egy olyan emberrel, aki nem úgy csinál, mint én, és jó fejet vág mindenhez, hanem úgy szájba ver, hogy kettészakadsz! – fújt a lányra

Nick: Állok elébe! – tárta ki karjait, hogy jöjjön csak nyugodtan, aki akar

Ikuto: Megint nem vagy tisztában a képességeiddel. Most akkor elmesélem neked, hogy 150 centi vagy és jobb esetben 44 kiló, ez azt jelenti, hogy a legkisebb fuvallat is elrepít, de se baj! Te „nagy” vagy! – forgatta a szemét miközben előhúzott egy újabb szálat 

Nick puffogva fordult el tőle, miközben karba tette kezeit. Hófehér hajából már csöpögött a víz, a hideg pedig már libabőrössé tette szabadon hagyott karját. Nem viselt márt, csak egy szürke, rövid ujjú Bart Simpson-os pólót és egy fekete, buggyos térdgatyát, és még ezek is csuron vizesek voltak rajta. 

Ikuto: Mindegy, majd az új palid, Kei megvéd! – nézett félre miközben vállat vont

Nick: Fejezd már be! – ordított rá

Ikuto: De nem akarom befejezni! Ne hívogasson téged éjfél előtt egy perccel! Milyen ember csinál ilyet?! – kiabált vissza

Nick: Ha még felébresztett volna téged, azt mondom megértelek, de csak tévéztünk, mit nyafogsz?! – nézte értetlen arckifejezéssel

Ikuto: Kibaszottul nem az a baj! Hanem, hogy hívogat téged, és mindig a nyakadban van, és én ezt kurvára unom! Ha találkoztok, akkor ölelget, úgy néz rád, ahogy nem kéne! Te meg hagyod, mintha ott se lennék!

Nick: Eltúlzod! Nem szokott ölelgetni és nem hagyom! És azért hívott fel, mert szakított a csajával, támogatásra volt szüksége! – rázta meg a fejét, majd elfordult

Ikuto: Király! Már szingli, már nyugodtan rád hajthat! Amőgy sem érdekel! Támogassa már, ne az én csajom! – mordult fel

Nick: Ő nem hajt rám! – nézett ismét a fiúra

Ikuto: Az a szerencséje! Mert ha csak egy pillanatra is, úgy ér hozzád, vagy néz rád, ahogy az nekem nem tetszik, biztos lehetsz benne te is meg ő is, hogy szétverem a fejét! – ordibált a lánnyal, habár nem rá irányult a dühe

Nick: Aha, most őszintén, szerinted kell nekem egy ilyen vadállat pasi?! Elárulom: kurvára nem! Szóval vagy állíts magadon és higgadj le, vagy takarodj innen a ….! - förmedt rá, de a mondat végét elharapta

Ikuto ekkor szívott még egy utolsó slukkot az égő cigarettából, majd eldobta és megtaposta, azonnal sarkon fordult és szó nélkül ott hagyta Nick-ket. A lány ledöbbenve nézte, majd mintha csak puskából lőtték volna ki, úgy rohant párja után. Megragadta Ikuto karját és megpróbálta visszahúzni, vagy legalább megállítani, de a fiú kitépte kezét a lány kezéből.

Nick: Most hová mész?!  

Ikuto: Eltakarodok a „…”! Te meg maradj meg magadnak meg a kis Kei-dnek! – mérte végig megvetően

A fiú, úgy ahogy volt, minden cuccát a lánynál hagyva, gyalog indult haza. Nick megdermedve, tátott szájjal állt az utca közepén, s nézte, ahogyan szerelme eltűnik az eső ködében.

Nick: De…de mi lesz a holnapi nappal?! – kiabálta utána az egyetlen eszébe jutó dolgot  

Ikuto: Leszarom! – hátra sem nézett, csak visszaüvöltötte az egyetlen választ, amit komolyan is gondolt

Nick ledermedt, fogalma se volt arról, hogy mi is történt, vagy, hogy mit is tegyen ezek után. Fejét az ég felé emelve, a sötét égboltot nézte. Egy csillag se látszott, de az esőcseppek helyettük is ragyogtak. Az a bizonyis, kínosan rettegett holnap pedig hamar eljött, és a tengapi viharnak nyoma sem volt. A nap ragyogott, az idő pedig egészen kellemes volt, lágy, pajkos szellő fújt. Játékosan kapott bele minden lány hajába, s simított végig minden arcot, amit csak talált.

Zoey: Nick, Nick gyere, kezdjük! – integetett bőszen, hatalmas vigyorral az arcán

Nick hátra fordult és intet neki, majd visszafordult és ismét magát kezdte szemlélni a kerti tavacskában. A visszatükröződő képben mérte végig ruháját. Lábán geta-t viselt, és combközépig érő, fehér harisnyát, de a kecses, vékony combja még így is kivillant, amúgy is rövid yukata-ja alól. Rózsaszín odi-ja volt az egyetlen dolog, ami összetartotta a ruháját, hisz am még a válláról is épp csak nem csúszott le. Fekete ruhácskáját halvány rózsaszín cseresznyefa virágok ékesítették, melyek szinte befolytak rá. Nick a tóban lakó, játszadozó koi pontyokat csodálta. Könnyedek voltak és gyönyörűek. Ahogyan a foltos kis testükkel kergetőztek a víz lágy hullámain. Ebből az édes kábulatból a barátnője térítette magához legyezője kecses, de erős mozdulataival. Corina a lány mellett állva, lehuny szemekkel élvezte a napocska lágy sugarait, miközben lassan legyezte magát. Sötétkék, virágokkal kirakott yukata-ja volt, fehér szegéllyel és obi-val. Legyezője igazi kincs volt, igazán régi volt és drága, hegyek festett képei díszítették. Haja két konyba volt fogva, s hajtű volt beletűzve.

Corina: Hm, úgy nézel ki, mint egy ribanc… egy díszes, yukata-s ribanc. – jegyezte meg épp elég hangosan

Nick: Kösz bazd meg… - motyogott magában

Corina: Mi baj babám, és hol az urad? – nézett körbe, szája elé tartva a legyezőjét

Nick: Az „uram” féltékenységi rohamot kapott tegnap, szóval… kiadtam az útját, de ment ő magától is. Itt hagyott. – bámulta mereven a halakat, próbált nem a lányra nézni, hogy az ne vegye észre a könnyeket a szemében

Corina: Akkor ti most… - kapta fel a fejét, de nem fordult Nick-hez, csak rápillantott

Nick: Lehet… - csuklott el a hangja 

A fekete hajú lány nagyot sóhajtva fordult el, majd ismét a lányra szegezte barna, őzgida szemeit.

Corina: Most mit mondjak neked? Úgy is minden rendben lesz! Más nem…szerzünk neked új pasit…szebbet, jobbat! – vbont vállat könnyedén

Nick elnevette magát, de ez sokkal inkább volt szomorú, fájdalmas kacaj, mintsem örömteli. Szeme sarkából kitörölve a rakoncátlan könnycseppeket, vett egy utolsó mély levegőt, s elindult a Sukiya felé. Az ajtót elhúzva lépett be és mérte fel a telepet. A festményeket a falon, s az előttük ékeskedő lila levelű növényt, törékeny, fehér ujjait kinyújtva érintette meg a hosszúkás leveleket.

Bridget: Hiíro-san, mit keresel itt?! – kiáltott fel, mikor meglátta a lányt

Nick kábán nézett fel rá, üres, sötétszemekkel, a szíve, majd megszakadt. Kisebb gondja is nagyobb volt, annál, hogy rossz ajtón jött be. Bridget geta-jában toporogva rohant oda hozzá, és kísérte ki rögtön. A szemüveges lány minta nélküli, méregzöld yukatát viselt, fehér szegélyekkel, derekát pedig citromságra obi szorította. Hosszú haja ezúttal szemtelen hullámokban omlott a vállára, különleges frizura volt ez ő hozzá, de kiemelte visszafogott, elrejtett szépségét.

Birdget: Neked nem itt kellett volna bejönnöd! Mi van veled?! – tolta ki a teraszra

Nick: Megmondom őszintén, nem igen érdekel, hol kéne bemennem…- válaszolt érzéketlenül

Bridget: Nick, baj van? – torpant meg és nézett a lányra

Nick fejében egy pillanatra ugyan megfordult, hogy mindent elmesél barátnőjének, de rájött, hogy az ő baja mit sem ér másokéhoz képest, így hát mosolyt erőltetett szeplős arcára.

Nick: Semmi baj sincs, Bridget! Inkább nyugodj meg, és készülj fel a ceremóniára! – mosolygott

Bridsget: Hm… ahogy érzed, de ha bármiben segíteni tudok…- hagyta félbe mondatát, miközben bátorító mosoly húzódott szét az arcán

Nick: Tudom szívem, tudom, csak szólnom kell… - mosolygott vissza rá

Bridget kacagva billentett, majd elrohant. Közben megkongatta az ajtó melletti harangot, jelezve a vendégeknek, hogy kezdődik a szertartás. Nick a többiekkel együtt ment be, majd fogalt helyet a vendégek oldalán, harmadikként. Előtte Zoey és Corina ült, míg Renée és Kikki mögötte. Renée ruháját megigazítva, betűrve ült le. Nick irigykedve vizslatta a lila hajú lány gyönyörű yukatáját. Renée hosszú, erős szálú haja ki volt engedve, fufruja hátra volt csatolva, kissé felpúposítva. Fekete ruháját hatalmas, babarózsaszín tavirózsák díszítették, ruhája pedig lilával volt szegélyezve. Obi-ja pont olyan matt szürke volt, mint legyezője, mellyel még meglegyezte magát párszor, majd lehelyezte maga elé. Nick ezek után testévre felé fordult és az ő ruháját is alaposan megnézte, bár valahol biztos volt benne, hogy ikre ezt a ruhát fogja felvenni. A jól megszokott, rózsaszín, és még rózsaszínebb hullám csíkos öltözéket, melyen néhol el volt ejtve, egy-két nagyobbacska virág. Obi-ja és a ruha szegélyezése ugyan olyan sötét pink volt. Zoey mosolyogva nézett kishúga szemébe, mélyvörös, begöndörített haja lágyan omlott a vállára. Nick bólintott, majd  a szőke lányt is végig mérte, ki gyerekességét, mit sem takargatva, igen csak belevitte vidám stílusát az öltözködésébe. Kikki színes sütikkel feldobott kék pöttyös yukata-t vett fel, dereka köré pedig narancssárga obi-t kötött, hajába pedig ugyan ilyen masnit. Hangosan dúdolt egészen addig, míg Bridget ki nem nyitotta az ajtót, s be nem lépett. Ekkor mindenki elhallgatott és maga elé fordult, tudva, hogy kezdődik a szertartás. A szemüveges lány először a tálcát hozta be, amin a csésze, a zöld teapor, a teapor kanál és a teahabaró, mind precízen elhelyezve, majd behozta a tálkát is, melybe a használt forró vizet önti. Ő csak ezek után foglalt helyet, a többiekkel szemben. Az édességet az első vendég még csak maga elé vette, de még nem harapott bele, még nem kapta meg a jelet. Zoey vágyakozva méregette az elé kihelyezett fehér nasit, tudta, hogy arra használják, hogy maga a tea ne legyen olyan keserű, de ő már úgy vágyott rá. Felnézett Bridget-re, aki épp a port rakta a csészébe, s öntötte rá a forró vizet, mikor a habaró felé nyúlt, a vörös hajú lány vett egy édességet és a szalvétájára helyezve, kissé oldalra dőlve meghajolt a mellette ülő Corina előtt.

Zoey: Gome - kért bocsánatot, amiért előtte eszik

A fekete lány, arcán halvány mosollyal bólintott, Zoey csak ekkor harapott az cukorba.

Bridget addig habosra verte a zöld, üres teát és csészével a vendég felé lerakta a csészét. Zoey egészen addig elkúszva, hozta el a tálkát, majd az értékes mintát gondosan a teamester, azaz Bridget felé fordítva ivott csak bele, hogy a házigazda is lássa, megtiszteli azzal, hogy nem koptatja el a drága edény, legértékesebb részét. Két-három korty után, nagyot szürcsölve itta ki a maradék habot is, majd a mintát ismét maga elé fordítva, kúszva vitte vissza Bridget-nek az edényt. Ott meghajolt, majd visszamászott a sorba. A teamester az csészécskét forró vízzel kiöblítve kezdte el készíteni a következő adagot, immár Corina-nak. A háttérben szóló, halk shamisen szót, Nick hangos ásítása törte meg, ebben a pillanatban pedig minden megállt, s minden tekintet rászegeződött. Zoey és Corina szúrós szemekkel, megvetően figyelték, Renée-re pedig rá se mert nézni. A zöld yukata-s lány letette a kezében tartott agyag kancsót, melyben a víz volt, és a többiekkel ellentétben a lányra mosolyogott.

Bridget: Nagyon unod? – kérdezte szelíden

Nick: Ne haragudj én… nem akartam megzavarni! – mentegetőzött

Bridget: Semmi gond… ha baj van, elmondhatod, a szertartáson szabad beszélni… különben is, magunk közt vagyunk. – hunyta le a szemét, és folytatta a teakészítést 

Nick a ruhájába markolva, lehajtotta a fejét, röpke másodperek elteltével szólalt meg újra.

Nick: Nem tudom mi lesz Ikuto-val…. Sokszor vitázunk, de… ha csak úgy otthagy, akkor nagy baj van… olyankor nagyon ideges. – kezdett bele halkan

Zoey: Francis azt mesélte, tőletek zengett este a ház, mi történt? – nézett húgára

Közben Corina meghajolt, bocsánatot kért, majd az cukorkába harapott, de mindezek közben jól fülelt, hogy semmiről ne maradjon le. 

Nick: Van egy haverom… olyan, számomra, mint a bátyám, Ikuto mégis többet lát a dologba! Olyan buta! – morgolódott

Kikki: Csak féltékeny, ez cuki! – nevetet fel

Nick: Amikor puffog! De nem akkor, amikor üvölt velem és faképnél hagy az esőben! – fordult a lány felé

Renée: És mi oka volt erre? – kérdezte nyugodtan

A lila lány volt az egyetlen, aki a szertaráshoz illően, lehunyt szemekkel próbált a gondolatiba mélyedni, de ezúttal még neki se ment. A csajos pletyka érdekesebbnek bizonyult.

Nick: Azt mondta, hogy zavarja, hogy Kei hozzám ér, rám néz… alaptalan féltékenység! – jelentette ki, sokkal inkébb magának, mintsem a lányoknak

Zoey: Kei? Az a deszkás haverod? – dőlt előre, hogy húga szemébe nézhessen

Bridget közben kiöntötte a teát, és jelzett Corina-nak, hogy elindulhat, aki csak a tatami végig mászása és a meghajlás után ülhetett vissza a helyére.

Nick: Igen ő! – nézett nővérére

Zoey: Hm…néha tényleg furcsán néz rád, de van barátnője… - gondolkozott el

Corina: Az, hogy valakinek van barátnője, még nem jelenti azt, hogy másokra nem indul rá…- kortyolt a teájába

Renée: Milyen igaz…- futott át az arcán egy csibész mosoly

Kikki felnevetett a farkas lány reakcióját látván, Bridget pedig mosolyogva rázta meg a fejét.

Bridget: De, ha ez mindig is zavarta…hogy-hogy most törtek ki belőle a dolgok? – nézett ismét a fehér hajú lányra

Nick: Úgy, hogy Kei-nek már nincs barátnője, ezért hívott fel tegnap este! – vörösödött el hirtelen

Corina elkapta a szájától a csészét és köhögve próbálta meg letenni anélkül, hogy összetörné. Olyan hirtelen figyelt fel Nick válaszára, hogy majd belefulladt a zöld italba.

Corina: Esténként hívogat?! – tartotta karját szája elé, miközben krákogott

Nick tőle elfordulva, úgy tett, mintha meg se hallaná, hogy a fekete lány őt hívogatja. Hisz kár volt annak visszakérdeznie, ugyanis Nick azonnal megbánta, amit mondott, amint kimondta. Ezért is szeretett volna csak egy kicsit, csak egy kisidőre elsüllyedni, eltűnni mindenki szeme elől. Corina még szólongatta egy darabig, de mikor türelme elfogyott, hangosan rákiáltott.

Corina: Figyelnél rám végre?! – kiabált

Zoey és Bridget egyszerre szisszent rá. Ez egy szenthely, itt nem volt szabad hangoskodni. A kismadár azonnal elszégyellte magát, lehajtotta vörös pírrbe borult, égő arcát és csak néma másodpercek után folytatta a beszélgetést. 

Corina: Az a csákó hívogat esténként?! – nézett Nick-re

Nick: Csak ha fontos! – válaszolt

Zoey: És felveszed éjszakánként neki a telefont, úgy, hogy Ikuto is ott van?

Nick: Hát…mivel tudom, hogy akkor hív, amikor fontos….igen, felveszem! – bámult maga elé

Renée: Es te ebben semmi rosszat nem látsz? – nyitotta ki végre sötétkék ékkőszemeit

Nick: Mmm…nem! Mert… ilyen a kapcsolatom Kei-vel! – nézett a farkasra

Zoey: De így olyan, mintha a Kei-vel való kapcsolatod, fontosabb lenne, mint az Ikuto-val való kapcsolatod! Nem csoda, hogy kiborul és féltékeny lesz!

Corina: Minden normális ember féltékeny lenne ettől. – szürcsölte ki az utolsó kortyot

Nick: És ha valaki nem az? – kérdezte kislányosan

Kikki: Akkor az nem normális! – nevetett megában 

Nick lenge yukata-jába markolt, s az ölét bámulta, egészen elbambulva. Hirtelen összeszorította a szemeit és megrázta a fejét, mjad még mélyebbre hajtotta. Hosszú, hófehér tincsei a vállait simogatták.

Bridget: Gondolj csak bele Nick-san, te mit érzenél, ha Ikuto beszélgetne hajnalok hajnalán egy lánnyal? Aki neki, olyan sokat ér! 

Nick váratlanul felkapta a fejét, először Kikki és Renée, majd Corina és Zoey felé nézett, hátha valaki osztozik abban, amit érez, majd Bridget felé fordította lángba borult tekintetét.   

Nick: Széjjeltépném a csajt, de lehet, hogy még Ikuto-t is! – egy pillanat felnyomta az agyát

Corina: Lehet, hogy Ikuto is épp szétveri Kei-it! – nevetett miközben visszaült e helyére, miután visszavitte az tálat.

Nick: Oh fasza, köszi, ez megnyugtatott! – forgatta a szemét, miközben flegma hangon válaszolt a viccelődésre

Bridget: Ne beszélj itt csúnyán! Legalább itt ne! – kelt ki magából

Nick: Bocsánat, bocsánat! – húzta be fülét-farkát

Bridget: Ahj! Inkább kapd be azt a cukrot és gyere a teádért!

Nick már válaszolni se mert, gyorsan meghajolt Kikki előtt, szájába dobta az édes csemegét és elindult Bridget felé. már épp vette volna fel a földről a díszes tálkát, mikor a tolóajtó rizspapír betétjén keresztül megpillantott egy ismerős sziluettet. A magas vékony alak feléjük közeledett, látni lehetett abból, ahogyan növekedett. Úgy megörült, hogy akaratlanul is eldobta magától a cicomás csészét és rögtön felugrott. A zöldtea kiömlött a tatamira, így tönkre téve azt, de ez Nick-ket még csak nem is érdekelte, azonnal megindult az ajtó felé.

Bridget: Úristen a padló! – kiáltott fel rémülten

Zoey: Itasd fel! Itasd fel! – esett pánikba és kezdte yukata-jával felitatni a foltot

A bajkeverő eközben megragadta az ajtót, mindkét kezével és elhúzta azt. Pont, ahogy remélte, Ikuto-val taálta szembe magát, aki épp ugyan erre készült. A lány szeme megcsillant mikor szerelme meleg, kedves tekintetét látta. Ikuto arcán édes mosoly jelent meg, Nick pedig ugyan úgy mosolygott vissza rá. Hátra nézett, mire fel ez a nagy sikongatás, majd megragadta a fiú kezét és kihúzta a kertbe, ott hagyva a többieket és a ragacsos, habos pacával, melyet, ha megszáradt az istennek se lehet kimosni. Épp ezen okból ugrálta körbe azt az alig tíz centi pecsétet legalább négyen, míg az ötödik a hideg vízért rohant.  

Ikuto: Mégis mit műveltél? – nevetett hátra fordulva, miközben Nick vadul húzta maga után

Nick: Asszem csináltam egy közel tízezres kárt Bridget családjának! – rángatta át füvön-bokron át

Ikuto: Állj már meg! – torpant meg, így kissé visszarántva a lányt

Nick meglepetten fordult vissza, válláról lecsúszott yukata-ját feljebb húzva, kérdő pislogott rá.

Ikuto: Azért jöttem, hogy beszéljünk, nem azért hogy megfektess a bokorban! – kacsintott kacéran

Nick elmosolyodott, lehajtotta a fehér fejét, majd felnézett. Hiába ült mosoly az arcán, a szemei szomorúak voltak. Ezt látva a fiú arcáról is eltűnt az a hőn szeretett vigyor, megkomolyodott és elkomorodott.

Ikuto: Figyelj…ne haragudj…bíznom kéne benned… de nehéz. Túl sokat érsz, nem akarom, hogy elvegyenek tőlem! – fordította el zavarában a fejét

Nick: Nem! Nekem kell bocsánatot kérnem… én… mikor nem jártam senkivel, nem számított melyik haverom, mikor hívott, vagy, hogy ért hozzám, de most már figyelnem kell rá! Eddig senkié sem voltam…most már a tiéd vagyok! – nyúlt a fiú kezéért

Ikuto ekkor ránézett és elmosolyodott, az utolsó mondat volt az, ami végképp meglágyította a szívét.

Ikuto: Igen… már az enyém vagy. – ismételte halkan

Nick: csak tudod… ez az egész kapcsolat dolog, olyan új nekem… lehet nem is nekem való…- engedte le a kezét, s rázta meg a fejét

Ikuto: Azt hiszed nekem könnyebb?! A nehezen felhúzott falat, melyet magam köré építettem…úgy döntötted le, akár egy kártyavárat! Védtelen vagyok! – nevetett fel ironikus hangon

Nick: Védtelen? Háh! – nevette el magát

Ikuto egészen mérges szemekkel meredt rá, mint aki mindjárt elássa. De Nick nem bírta csak úgy abba hagyni a kacagást, csak pár perccel később, hüppögve fejezte be.

Ikuto: Elmondanád, hogy ebben mi volt olyan vicces? – nézett rá számon kérően

Nick: Te magad és ez az egész! Hát nem érted! Amióta ismerlek…csak második vagyok! Erősebb vagyok, strapa bíróbb és meg kell mondanom, sajnos okosabb is… de végre valahára, van egy gyenge pontod! És pont én vagyok az! Az első gyengéje a második…érted ezt?! Ez borzasztó! Komolyan! – kuncogott

Ikuto: Néha…komolyan nem értelek…- mosolygott fejét csóválva

Nick széles mosollyal az arcán nézett körbe a kertben. Amellett a kis tó mellett voltak, melyet ő már megnézett magának, hol azon gondolkozott mi lesz vele, Ikuto-val és kettőjükkel. De most már ketten álltak ott és az aranyhalacskák, most valahogy még boldogabbnak tűntek.

Nick: Akárhogy is… megmondom Kei-nek, hogy álljon le… nem akarlak elveszíteni, senki hülyesége miatt! Oldja meg a problémáit egyedül! – nézett fel

Ikuto: Köszönöm. – suttogta boldogan, meleg érzés töltötte el a lelkét

A lány közelebb lépett hozzá, s megfogta a kezeit. Vigyorogva nézett fel szerelmére, s lábujjhegyre állva próbálta elérni annak száját. Ikuto somolyogva hajolt le és simította végig Nick arcát, miközben a régóta vágyott csókot nyomta kedvese ajkaira. A lány a fiú pulóverébe mart, egyre erősebben kapaszkodott belé, el sem akarta engedni, soha többé. Ikuto lassan távolodott el tőle, homlokát homlokának nyomva, cirógatta a szeplős, halvány bőrt. 

Ikuto: Mit is ünnepeltetek itt amúgy? Ilyen ruciban? – pillantott vissza a teaházra

Nick: Nem ünnepeltünk, búcsúzkodtunk. Bridget külföldre megy tanulni… sokáig nem fogjuk látni, azt szerette volna, ha teaszertartás tarthatna nekünk, nyári kimono-ban…- merengett el szomorúan

Ikuto: Ha már itt tartunk… szeretlek, de úgy nézel ki, mint egy „éjszakai gésa” – forgatta óvatosan körbe a lányt

Nick: Corina is mondta…mint egy ribanc…- sóhajtott megadón

Ikuto: Hm, kedvem lenne letámadni! – ragadta meg és ölelte át hátulról

Nick hangosan felnevetett és megsimogatta a fiú karját, mely az ő nyakát fonta át. Jól átgondolva, a lecsúszott vállrészekkel és a combjait ki fedetlenül hagyott szét nyílt ruhával, tényleg úgy nézet ki, mint egy éjszakai pillangó. 

Nick: Bridget tatami-ját, mér tönkre tettem…ha itt csináljuk, lehet a koi pontyok, megijednek és megdöglenek… azok drága halak! – nevetgélt

Ikuto: Totál megérné! – csókolta nyakon

Nick megint felkacagott, ezúttal a nyakát érintő puha ajkaktól, és a selymes hajtól, mely a nyakát csiklandozta, kezét felemelve túrt a kék loboncba, majd csókot nyomott rá, miközben azt súgta a fiúnak: „Szeretlek!”.

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 17