Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kötés nélkül

2012.07.20

A Nap magasan járt már az égen. Az ég tiszta kék volt és csak pár bárányfelhő volt rajta. Nyár közepe volt és az idő meleg volt és csodálatos. Az ablakon lágyan sütött be Nap. A kis szoba fala világoskék volt, a bútorok pedig cseresznyefából készültek, így sötétbarna színben magasodtak a kék falak előtt. Rajtuk könyvek, magazinok, díszek és CD-ék voltak. A ruhásszekrény mellet egy fekete hangszóró volt. A parketta szintén sötétbarna volt, és kissé öregnek tűnt, de direkt volt ilyen. Az ágy hatalmas volt, kétszemélyes és szépen megvetett. A nyitott, sötétkék függönnyel keretezett ablak alatt állt, rajta ketten feküdtek. A lány feküdt belül a párnák közt. Fehér haja lágyan terült szét a párnáján, kék szemével a plafont bámulta, másik szemén kötés volt. Nyakában egy fekete szalag volt, azon pedig egy kis, sárga medál. Domborulataira lágyan omlott rá fehér felsője, melyen fekete betűkkel volt felirat. A felsőjén egy fekete, papír vékony, hosszú ujjú kardigán volt. Alsó testén csak egy kék farmer short volt, így látni engedte hófehér combjait. A mellette fekvő fiú a hasán feküdt, álmosan bámulta a lányt, rajta szintén fehér póló volt, farmere sötétszürke volt és hosszú. Sötétkék szemeivel laposakat pislogott, szerelmét figyelte szótlanul. Majd sóhajtott és a fejét a párnák közé nyomta. Nick felfigyelt a sóhajtásra, Ikuto-ra nézett és őszintén elmosolyodott. A fiú felé fordult a testével és a hátára tette a kezét, lassan simogatni kezdte. Ikuto csak ekkor nézett fel, fáradtan mosolyogva.

Nick: Álmos vagy? – kuncogott halkan

Ikuto: Csak egy kicsit…bódít ez a meleg. – mosolygott

Nick: Mmm…csinálni kéne valamit…

Ikuto: Miért? Nem jó így? Feküdni és lustálkodni?

Nick: De nem sokára úgy is indulnunk kell a kórházba…

Ikuto: Jó lesz, hogy végre leveszik rólad a kötést…- mosolygott és simogatta a lány arcát

Nick: Öhöm…furcsa lesz, már annyira hozzá szoktam…

Ikuto: Én is…már megszoktam az érzést, hogy egy kalózzal csókolózom – nevetett gonoszan

Nick: De csúnya vagy! – nevetett

Egy darabig mindketten nevetettek, majd szinte egyszerre hallgattak el és pillantottak a másikra. Ikuto boldogan elmosolyodott, erre Nick akaratlanul is elmosolyodott.

Nick: Már két hónapja vagyunk együtt…- súgta mosolyogva

Ikuto: Hmm…ki gondolta volna, hogy az ellenségem lesz a barátnőm. – mosolygott

Nick: Hát igen…sok minden megváltozott…de jobb így, nem? – kuncogott fehér fogait felvillantva

Ikuto: Sokkal…- mosolygott és villantotta fel ő is fogait

Egy darabig némán bámultak egymás szemébe. Ikuto a kezét lassan Nick kezére rakta és lágyan megsimogatta a kézfejét. Nick halványan mosolygott, miközben elveszett a fiú sötétkék szemeiben. A csendet végül a lány törte meg vékony hangjával.

Nick: Jó itt veled…de csináljunk valamit, mert megörülök! – kuncogott

Ikuto: Hát…csinálhatnánk „valamit” – mosolyodott el perverzen és a kezét a lány derekára tette és finoman simogatni kezdte

Nick: Ikuto! – szólt rá nevetve, majd megfogta a fiú kezét és levette magáról

Vigyorogva nyomott egy csókot a fiú homlokára és felült. Enyhítő szellő fújt be a nyitott ablakon, meglebegtetve Nick haját. Ikuto boldogan vigyorogva nézte.

Ikuto: Szép vagy. – kuncogott

Nick rögtön elpirult és a fejét gyorsan Ikuto vállának nyomta. Ikuto nevetve simogatta meg szerelme haját, szerette, amikor Nick ilyen védtelen volt.

Nick: Szeretsz? – kérdezte halkan

Ikuto: Mindennél jobban. – nyomott egy csókot Nick fejére

Nick: Indulnunk kéne…

Ikuto: Tudom…de olyan jó most itt veled…

Nick lassan ismét felült, de keze még mindig Ikuto mellkasán pihent.

Nick: Menjünk! – nyüstölte

Ikuto álmosan fordított hátat Nick-nek és a párnába nyomta az arcát. Nick hátulról ölelte át a fiút és egy csókot nyomot Ikuto nyakára. Lassan kikecmeregtek az ágyból és lementek a lépcsőn, Ikuto végig Nick derekán tartotta a kezét. Mikor leértek Nick benézett a nappaliba, ahol Francis és Utau ültek. A barna kanapé háttal volt a lánynak a tévé pedig a kanapé előtt állt. Így látni lehetett, ahogyan Francis újdonsült barátnőjével videojátékot játszik. Hangosan kiabáltak mind a ketten a játékban lévő karakterükkel. Majd Utau hangosan nevetve, magasba emelte a karjait.

Utau: Ez az! Én győztem! – nevetett

Francis: Mi?! Nem! Ez nem lehet! De mégis hogyan?! – kiabált a tévével megsemmisülve

Nick: Istenem, mint a gyerekek…- sóhajtott

Francis: Ne szóljál be! – fordult hátra és nézett hugára

Nick: Mmm…megyünk a kórházba, leszedik a szememről a kötést…

Nick lassan Francishez sétált és a még kanepén ülő fiút hátulról átölelte. A karjait bátyja nyaka köré fonta az állát pedig a szőke loboncos fejre tette. Francis mosolyogva tette a kezét Nick karjára.

Francis: Mit mondtak, mennyire sérült?

Nick: Azt mondták nem lesz maradandó bajom, de egy kis heg maradni fog.

Francis: Sebhelyes leszel? – nevetett

Nick: Jaj, csak egy kis heg lesz, és mivel a halántékomon lesz, a hajam takarni fogja.

Utau: Veled menjek? – nézett fel Nick-re mosolyogva

Nick: Köszi, édes vagy, de nem kell…Iku elkísér.

Utau: Ja, akkor jó. – mosolygott

Nick egy puszit adott Francis arcára, majd megfogta Ikuto kezét és elindultak. Mosolyogva sétáltak az utcán, kézen fogva, viccelődve. Mintha az elmúlt egy év soha nem történt volna meg. A kórházban tíz perc várakozás után engedték be őket az egyik kórterembe. Mivel az orvos még sehol sem volt, Nick szabadon randalírozhatott, megnézett mindent, amit csak látott. Az üvegvitrinre tette tenyerét és kuncogva lesett be a gyógyszerekhez. Majd a spatulákhoz és vattákhoz lépet és azokat kezdte piszkálni.

Ikuto: Nick! Viselkedj! – szólt rá kuncogva

Nick: De most miért? – fordult felé kezében egy sztetoszkóppal

Ikuto: Ajj…tedd le! – vette ki Nick kezéből a műszert és tette vissza a helyére

Megfogta Nick kezét és a vizsgálóasztalhoz húzta, hogy leüljön. Nick felült az asztalra és a lábát lóbálva várt. Az orvos nem sokkal később jött be. Kissé nagydarab ember volt, ősz haja már csak körben volt, pofaszakállával leginkább a KFC-s pasira hasonlított. 

Orvos: Jó napot. – köszönt

Nick: Jó napot! – mosolygott

Az orvos hümmögve olvasott bele a sárga színű mappában lévő papírokba.

Orvos: Szóóóval…magának lőtt sebe volt, igaz?

Nick: Őőő igen…- pirult el zavarában

Orvos: Ez nem gyakori sérülés a maga korában…hogy történt?

Nick: Őőő hát…ömm…- hajtotta le a fejét, nem tudott mit válaszolni, hisz az igazat nem mondhatta

Ikuto megfogta Nick kezét és megszorította, hogy a lány tudja, bármi is történik, ő vele van. De a szemei szomorúak voltak, kínzó bűntudata volt a történtek miatt.

Orvos: Jól van, na, nem muszáj elmondani. – nyugtatta őket, mert látta, hogy egy szót sem tud kihúzni belőlük

Letette a mappát és a lányhoz lépett, Ikuto szótlanul elengedte szerelme kezét és arrébb állt, hogy az orvos odaférjen. A doktor lassan elkezdte kibontani a lány szemén lévő kötést. Miután leszedte az egészet elővett egy aprócska zseblámpát és Nic-hez fordult. A lány hunyorogva nyitotta ki bal szemét, először mindent homályosan látott, de kép szép lassan kitisztult. Szerelme volt ez első, amit látott, ahogyan rá mosolygott boldogan. Nick azonnal visszamosolygott rá, de a doki akaratlanul is közéjük állt. Lehajolt a lányhoz és a bal szemébe világított a zseblámpával. Nick először elkapta fejét, mert fájni kezdett a feje az erős fénytől, de az orvos visszafordította a fejét.

Orvos: Hmm…úgy látom a szemével semmi baj, rendesen lát?

Nick: Hát…kicsit könnyezem, de rendesen…- törölte ki bal szeméből a könnyeket

Majd az orvos a óvatosan elfordította a lány fejét és a halántékát kezdte vizsgálni. Finoman nézett végig a hegen.

Orvos: Ugye tudja, hogy ez meg fog maradni? – engedte el a lányt

Nick: Igen…már...mondták, amikor bent voltunk vizsgálaton…- hajtotta le a fejét

Orvos halkan sóhajtott és visszalépet a szürke pulthoz, jegyzetelni kezdett Nick kartonjaiba. Miután leírta az adatokat és a vizsgálat eredményét, Nick-hez fordult.

Orvos: Ugye tudja, hogy hatalmas szerencséje volt? Egy ilyen sérülést ennyivel megúszni…valaki oda fent nagyon vigyáz magára. – mosolygott bíztatóan

Nick mosolyogva nézte az orvost, a majd tekintette lassan Ikuto-ra vándorolt.

Nick: Nem, rám ide lent vigyázz egy sötét angyal…- mosolygott Ikuto-ra szelíden 

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 16