Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindennek van határa....hát mutasd fel az útleveled!

2013.07.29

A fagyos jégvirág szorosan ölelte maghoz az ablaküveget. Ugyan már nem havazott, de mindent vastag hó borított. Két lány és egy fiú lépett be az egyik négyemeletes ház lépcsőházába. Az ajtó halkpuffanással csukódott be mögöttük. A legkisebb lány ment elől, fehér haja kiengedve volt, kékszemeivel szinte felszántotta a lépcsőket, miközben felfelé rohant, kezét óvatosan húzta végig a fényes, mázas falakon. Szürke, bő melegítő volt rajta, edzőcipő és kék, belül szőrös pulcsi. Őt egy szőke lány követte, rajta csőszárú farmer és fehér, bolyhos pulcsi volt, aranyszőke haja ki volt engedve és a háta közepéig ért. Kezében egy havas ásót vitt. Ő lassabban bizonytalanabbul ment barátnője után, nem tudta mire is készülnek. Leghátul egy magas fiú jött, sötétkék haja és szeme volt, tekintete komor volt és sötét. Szintén ásót cipelt, bár ő nem két kézzel fogta, hanem a vállának támasztotta. Sötétfarmerben és fekete pulcsiban volt. A lépcsőházban egészen sötét volt. A régi és koszos ablakok csak kevés fényt hagytak besütni. A lány, aki elől rohant az előtte álló kijárat kilincsébe mart és kitárta azt. Ahogyan kinyílt az ajtó rengeteg fény jött be, szinte elvakította már sötéthez szokott szemüket. Hátulról az aprócska lánynak csak a sziluettje látszott a fénytől. Boldogan mosolyogva lépett ki, lába alatt ropogott a friss, puha hó. Arcát megcsapta a hideglevegő, orra szinte rögtön piros lett. Az ajtó a ház tetejére nyílt. Nick kuncogva rohant a ház oldalához, csak közvetlenül a szélén állt meg, vigyorogva bámult lefelé.

Utau: Na, elmondod végre, hogy miért kellet összelapátolnunk egy kupacba azt a sok havat? – állt a lány mögé, remegett a lába, nem mert egészen a szélére állni.

Nick: Mmm tudjátok mi az a Parkour?! – fordult hátra boldogan mosolyogva

Ikuto döbbent tekintettel kapta fel a fejét, a lányra meredt. Megszólalni sem tudott. Nick egy pillanatra ránézett, majd újra Utau-ra és kihasználva a fiú zavartságát gyorsan folytatta.

Nick: A Parkour egy sport… ahol az emberek…ugranak, másznak, szaltóznak…rohadt menő! És…vagány…a legmagasabb helyekről ugranak le, játszanak a halállal! Volt egy csávó, aki egy 20 emeltes ház szélén szaltózott… jó hát mondjuk annak csúnya vége lett de… ez…valami hatalmas! – hadarta gyorsan, végig vigyorogott, nagyon rá volt kattanva a játékra

Utau: Őőő…ja…és?!

Nick izgatottan pillantott le, majd a barátaira és ismét le.

Ikuto: Nem…ezt…nem… - nyögte ki végül, de a döbbent arca még meg volt

Nick: De! Nekem van a legnagyobb esélyem túlélni! Azért kellet a hókupac, hogy abba essek, és ha veszélyesnek érzem, a helyzetet átváltozok, nem lesz semmi bajom!

Ikuto: Te le akarsz ugrani?! – kiabált rá, arca már dühös volt

Nick: Hát… igazából csinálnék egy hátra szaltót és úgy ugranék le… - mosolygott még mindig

Ikuto: Egy 5 emeltes ház tetejéről?!... Szívem…neked teljesen elment az eszed?! – lépett hozzá közelebb

Nick: Nézz csak le! Nem is olyan magas!

Utau: Ó jaj.. – tette a kezét a gyomrára és reszketve pillantott lefelé, ő már rosszul volt a magasban

Ikuto: Te nem vagy épp… ezt nem hagyom! Nem engedem! – hüledezett a lány újabb ötletétől és lépett hátra

Nick alig észrevehetően, halványan mosolygott még. Mintha nem is venné észre, hogy szerelme mennyire kiakadt. Ikuto eközben egy cigarettával próbálta nyugtatni magát, a havas tájba meredt, próbált kikapcsolni. Nick lehunyta a szemét és sóhajtott, lehúzta pulcsiját így láthatóvá vált, fehér, szeplős válla. Levette a testét melegítő pulóvert és barátnőjének adta. A felső alatt csak egy fekete, bő Jack Daniels-es trikó volt. Az ég felé fordította a fejét és lehunyt szemekkel élvezte a lágy, fagyasztó szellőt. Bőrét megcsókolta a hideg, majd hamar ki is csípte, fájdalmas csók volt ez. Lassan dörzsölte meg fázó karját és párjára nézett. Mosolyogva lépett oda és bújt a fiúhoz, Ikuto fekete pulcsijába markolt arcát pedig a fiú mellkasába nyomta, óvatosan dörgölőzött hozzá.

Nick: Kérlek Iku…ne legyél ilyen… minden rendben lesz… - nézett fel mosolyogva

Ikuto szigorú szemekkel nézett le rá, de véglis magához ölelte. Melegítette a lányt, a hátát simogatta és a nyakába nyomta a fejét.

Nick: Minden rendben lesz Iku… már bemelegítettem, és edzettem is…futottam a lépcsőn! – mondta aranyosan

Ikuto nagyot sóhajtva egyenesedett ki, morogva nézett oldalra.

Ikuto: Csak nem akarsz felhagyni ezzel a hülyeséggel…

Nick: Sajnálom…de nem…- nézte őszintén, szomorúan

Ikuto: Nick én..nem nézem végig, ahogy kinyírod magad…sok hülyeséget hagytam már neked, de…ha ezt megteszed…esküszöm, hogy szakítok veled – nézett rá komolyan, feszülten

Nick szomorúan, lassan pislogott rá, még fogta szerelme kezét. A lány lehajtotta a fejét és úgy nézte összefonódó ujjaikat. A saját pöttömnyi kezeit és a fiú nagy kezeit, ahogy őt szorította. Gyengéden a szájához húzta Ikuto kezét és lágyan csókot nyomott a jeges kezekre. Felpillantott Ikuto-ra, szemeiben ellenmondás és bátorság tükröződött. Párja szemében tükröződött vissza a tekintete, Ikuto szeme tágra nyílt, pontosan tudta, hogy Nick mire gondol. Nick elengedte a kezét és elrohant, lendületből fordult meg a párkány szélén és ugrott egy hátra szaltót a levegőben, majd zuhanni kezdett.

Utau: Istenem! – kapott utána reflexből bár méterekre volt tőle, riadtan bámult utána

Ikuto: Nick! – kiabált és rohant a tetőszélére

A zuhanás nem tartott sokáig, hisz a ház nem volt túl magas, csak 4-5 emeltes. Lábbal lefelé ugrott kezeit az ég felé emelve. A hatalmas hókupac, amit direkt azért csináltatott, hogy felfogja a zuhanást pontosan alatta volt. Az utolsó pillanatban egy fehér villanással változott át. Közvetlenül ezután landolt a hókupacban, szinte teljesen el is tűnt benne. Ikuto-ék fentről nézték végig, Utau borzongva figyelte, majd bátyjára nézett. Ikuto-t elöntötte a düh, arca vörös volt, szemeivel szinte ölni tudott volna.

Utau: I-Ikuto…? – mondta halkan

Ikuto: … jobban járt volna ha kitöri a nyakát, mert most én fogom kinyírni! Nem köszöni meg, amit tőlem kap! – lett hangja egyre hangosabb, majd húgát, az ásókat, Nick pulcsiját, mindent ott hagyva indult lefelé

Eközben Nick hangosan levegőt vége bukkant fel a hó alól, kék haja és fekete fülei tele voltak a friss porhóval. Nevetve pislogott felfelé majd karjait kitárva pörgött.

Nick: Meg csináltam! Semmi bajom! Leugrottam! – nézett felfelé nevetve

Ekkor kicsapódott az ajtó és a fiú viharzott ki a lépcsőházból. Nick hirtelen összehúzta magát, kezét a szájához húzva, lekonyult fülekkel, behúzott farokkal, félve pislogott a fiúra.

Nick: Ajaj…- mondta halkan, félt, tudta, hogy nagy bajban van

Ikuto dühösen nézte levette a pulcsiját, a lányra adta, fejére húzta a kapucnit, hogy eltakarja Nick hatalmas füleit, majd megragadta a Mew csuklóját és durván húzni kezdte maga után. Hazáig egy szót sem szólt. Nagyokat lépett, Nick alig bírta követni, szorosan fogta szerelme csuklóját, aki szólni sem mert neki emiatt, végig a földet bámulta és próbált lelkileg felkészülni arra, amit most fog kapni. A Hiíro-házhoz érve Ikuto a díványra lökte a lányt és feldúltan nézte. Nick remegve markolt Ikuto pulcsijába, visszaváltozott, majd égszínkék szemeivel felnézett a fiúra, fehér haja szinte világított a fekete kapucni keretei közt.

Ikuto: Ezúttal túl messzire mentél…neked…elment a kurva eszed! Mégis..hogy gondoltad?! És…ha rosszhelyen érsz földet, ha rosszul érkezel, ha valamibe beleakadsz zuhanásközben vagy…vagy ha valaki meglát?! Ilyenekre fogadjunk nem is gondoltál! Oh hogy is gondoltál volna…eleve… épeszű embernek ilyen eszébe se jut… leugrani egy emeletes ház tetejéről, mert az olyan jó buli.. fasza! – járkált fel alá idegesen, keze már remegett a tehetetlen dühtől

Nick: Ajj Ikuto… miért kell ebből akkora ügyet csinálni?! Leugrottam, nem lett semmi bajom, élveztem…kész… ennyi! Túl van tárgyalva! – nézett fel rá

Ikuto: Felelőtlen vagy! Egy ostoba kis liba! Neked…nincs józan eszed… mindig ilyeneket csinálsz én meg örülhetek, ha nem kapok szívrohamot…!

Nick: Istenem már… én ilyen vagyok! Szeretek… snowboard-ozni, parkour-ozni, bulizni hajnalig, inni és utána az útmentén egyedül, a pulcsimat magam után vonszolva haza sétálni! Egy…vadidegen kádjában ébredni… szörnyeket hajszolni!

Ikuto: Hallod te magad?! Ez borzalmas! Meddig akarod ezeket csinálni? Amíg a nyakadat nem töröd? Amíg hazafelé támolyogva meg nem erőszakolnak?! A következő mi lesz?! Egy vadidegen kádja helyett egy vadidegen ágyában ébredsz?! Vagy addig akarod ezt csinálni, amíg egy démon meg nem öl?!

Nick: Ajj...túldramatizálod az egészet… - forgatta a szemét

Ikuto: Nem! Csak nem vagyok olyan ostoba, mint te, és bele gondolok a dolgok következményeibe! Amit művelsz az veszélyes!

Nick: Én egy veszélyes lány vagyok, ez van! Szeress így, vagy ne szeress! – kiabált már ő is

Ikuto: Én szeretlek, de ezt nem bírom! Folyton azon aggódom, hogy melyik lesz az utolsó pillanat, hogy mikor feszíted túl a húrt, ami ha elpattan, az életedet követeli majd! Hogy milyen rossz lesz nekem nélküled…- mondta a végét szomorúan, már rendes hangon

Nick: Iku én értelek, de…ezekkel a dolgokkal nem hagyok fel… mert… ezeket szeretem csinálni, ezektől vagyok az, aki… és… nincs olyan fiú akiért önmagamat feladnám… - mondta halkan, felállt és a fiúhoz lépett, Ikuto hosszú pulcsijának ujjával játszott

Ikuto: … mikor meglőttek…azt hittem épphogy csak az enyém lettél el is veszítelek… majdnem belehaltam… akkor.. megígérted nekem, hogy ezentúl vigyázni fogsz magadra… de nem tartottad be az ígérted. Ez már a sokadik őrültséged volt és… most betelt a pohár…

Nick: Szóval… szakítasz velem? – nézett fel, könnyes szemekkel

Ikuto csendben állt és a lány könnyektől csillogó szemeibe bámult, a saját arcát látta benne vissza. Fájdalmasan összeráncolta a homlokát és lehajtotta a fejét, majd sóhajtott és újra felnézett.       

Ikuto: Nick én… szeretlek…de nem vagyok hajlandó végig nézni, ahogy megölöd magad, akkor inkább elmegyek! Hogy ne is lássam…

Nick remegő hangon sóhajtott és lenézett, nem mert a szerelme szemébe nézni, úgy érezte, hogy most mindennek vége, hogy ezt a hibát már nem tudja rendbe hozni. Hogy elvesztette, azt, akit a legjobban szeretett, mert felelőtlen volt.

Ikuto: Bárcsak gondoltál volna rám…- mondta halkan, csalódott hangon

Nick: Talán…jobb lesz így…- mondta ki amit gondolt, akaratlanul is hangosan

Ikuto: Mi?! – kapta fel hirtelen a fejét

Nick: Mi…annyira mások vagyunk… hisz…te reálisan nézed a világot, komoly vagy okos és megfontolt, nem teszel semmit sem ok nélkül és… háromszor is átgondolod, mielőtt cselekszel… én nem ilyen vagyok…számomra a világ nem csak fekete, fehér és szürke, hanem szivárványszínű én…szeretek...meggondolatlan lenni! Szeretek hibázni, hangosan nevetni, úgy viselkedni, hogy mindenkit megbotránkoztassak és… eltévedni a saját szülővárosomban, késni mindenhonnan mert túl sokat sminkeltem, szeretek egyiknapról a másikra élni és a jövővel egy kicsit sem törődni! – hadart

Ikuto: Király! Szóval ilyen szar velem lenni…hát sajnálom… úgy tűnik, nem illek hozzád! – akadt ki

Nick: Én sem illek hozzád! – kiabált rá

Ikuto: Ha ilyen rossz ez a kapcsolat talán össze sem kellet volna jönnünk! – üvöltött rá

Nick: Talán nem! – ordított vissza

Szinte egyszerre meredtek le. Másodpercekig csendben álltak, Nick szeméből pedig kifolytak a könnyek. Egyikük sem tudott megszólalni, hisz ez volt az eddigi legdurvább vitájuk. Ezúttal nem csak olyan semmiségről volt szó, hogy milyen filmet nézzenek, ezúttal véresen komoly dologról volt szó. A kapcsolatuk végéről. Nick egyszer csak fellépett a dívány szélére, hogy elég magas legyen és a fiú nyakába ugrott, lábait Ikuto dereka köré fonta és mélyen megcsókolta. Könny áztatta arcát szerelme nyakába nyomta, hozzá bújt és dörgölőzött.

Ikuto: Szeretlek… és nem akarlak elveszteni! – suttogta, kezeit Nick combjának alsóoldalára tette és lágyan simogatta

Nick: É-én is szeretlek – motyogta

Ikuto leült a díványra Nick-et pedig az ölébe ültette, szorosan ölelte, nem akarta elengedni. A picilány szerelme vállára hajtotta a fejét és lazán ölelve, lehunyt szemmel pihent ott.

Nick: Sajnálom, hogy aggódnod kellet miattam…- szólalt meg pár perc múlva

Ikuto: Ne haragudj, amiért olyan csúnyán bántam veled… - simogatta Nick hátát

Nick:…Ikuto…- mondta halkan

Ikuto: Hm? – csókolta hajon a lányt

Nick: …Utau-t ott hagytuk? – nézett fel

Ikuto meglepve pislogott rá, majd elvigyorodott és kuncogni kezdett, Nick mosolyogva bújt hozzá újra.

Ikuto: Majd haza talál… - kuncogott és simogatta tovább a lányt    

Nick becsukott szemekkel feküdt vissza a fiú mellkasára, szerelme nyugodt szívdobogására, kezének simogató mozdulataira aludt el.

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 150625
Hónap: 747
Nap: 23