Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Titkos Igen

2013.08.25

Oda kint zuhogott az eső és fagyos szellő fújt. Az utcai lámpák aprócska, kicsiny hada küzdött csak meg, az éj sötét serege ellen, de esélyük sem volt. A sötét már rég elnyelt mindent. Egyedül a hold uralkodott az égen, egy csillag se volt. A szél hirtelen meglebegtette Nick függönyét, ami lassan omlott vissza és állt újra vigyázba, az ablak előtt, majd lassan, tengerszerű hullámzásba kezdett, ahogyan a széllel táncolt. A szoba kék falai miatt csak még sötétebb volt bent, egyedül az ablak mellett álló lámpától szűrődött be egy kis fény. Nick a bevett ágyon, a hátán feküdt. Sötét, komor szemekkel bámulta a magasan ragyogó holdat. Szürke, csőszárú farmert és fehér, félvállas, hosszú ujjú pulóvert viselt. Bal válla szabadon volt, szeplői a még odáig is leértek. Egyenes, puha haja lágyan omlott vállaira és párnájára. A hold egészen elbűvölte, bámulásától enyhült fájdalma, mi már így is majdnem teljesen szétszakította a szívét. Egyszercsak vett egy mély, akadozó levegőt és a hasára fordult, magához ölelte egyik, puha párnáját. A parkettát kezdte nézni, de csak bambult. Fejben egészen máshol járt. Egy régi emlékjátszódott le szemei előtt újra és újra. Hiszen régen, ezen az ágyon nem egyedül feküdt, nem volt ilyen magányos és kidobott. Nem fázott ennyire. Szinte hallotta még szerelme hangját és a sajátját, ahogyan nevetnek, pedig rég volt már az a nap, mikor „feleségül ment” élete szerelméhez. Az nap csodálatos idő volt, a fénysugarak beköszöntek az ablakon és meleg csókokat nyomtak az ágyban fekvő két fiatal arcára. Nick épp Ikuto derekán ült és kuncogva a fiú nyakát csókolgatta, simogatta kedvese selymes, sötét tincseit. A fiú a lány derekát simogatta, macskamód dorombolva hagyta a kényeztetést, majd hirtelen felült és eltolta magától a lányt sziszegve.

Ikuto: Harapni nem ér! – kuncogott

A lány nevetve, hegyes szemfogait mutogatva harapdosott a levegőbe. Törékeny kezei Ikuto vállán, fekete pulcsiján pihentek, ujjai épphogy csak kilátszottak vékony, szürke pulcsija alól. Ikuto mosolyogva nyomott csókot párja arcára.

Nick: Képzeld! Ma bent ültem a padomnál, mikor Miyo az osztálytársam bejött, fal fehéren, karikás szemekkel, szó szerint halálra rémülve és közölte velem, hogy egy ijesztő, goromba 2.os azt üzeni nekem, hogy „Csipkedjem magam!” Miért kell mindig megrémítened a lányokat? - billentette meg a fejét mosolyogva

Ikuto: Mert azok az édes kislányok az agyamra mennek. Különben is neked örülnöd kéne, nem? Hisz elijesztem a lányokat, így nem kell attól félned, hogy valaki elszeret tőled! – vigyorgott gúnyosan

Nick: Talán félnem kéne? – pislogott kérdő, meglepett arccal

Ikuto: Igen kéne! Ahogy én is félek!

Nick: Mi van?! Te meg mitől félsz te…?! – mielőtt befejezhette volna a mondatát Ikuto betapasztotta a száját egy csókkal

A lány halkan nyögött, majd lehunyta a szemeit. Lágyan csókolta vissza egyetlenét, hagyta neki had vezessen ő, miközben karajival átfonta a fiú nyakát. Óvatosan húzódott el tőle, miközben két, aprócska puszikkal szakította meg csókjukat. Elhúzta a fejét, majd felpillantott kék, csillag szemeivel. Ikuto győzedelmesen elvigyorodott és sötét szemeivel a lányt nézte.

Ikuto: Téged szinte mindig csak fiú barátokkal látni! Mindig körbevesznek! Honnan tudhatnám melyik csavarja el a fejed?! – folytatta a vitát

Nick: Ja, a hátad mögött, groupenben nyomom, egyszerre mind a 10-el!

Ikuto: 10-el is tudod egyszerre?! Velem meg alig csinálod! – kuncogott

Nick: Na, hagyj békén…! – szállt ki a fiú öléből és ült a párnák közé

Ikuto nevetve nézte csak barátnőjét, akinek épp durcázni volt kedve. Nick karba tett kézzel nézte, „szigorú” arccal, majd sóhajtott és felhúzta a térdeit, amiket át is ölelt.

Nick: Amúgy meg nem lenne rossz, ha lenne egy udvarlóm! Legalább megijednél, hogy elveszítesz és küzdenél értem!

Nick csillogó szemekkel nézett fel, hiszen minden lány álma az, hogy a fiú, akit szeret, megküzdjön érte, így bizonyítva szerelmét. Nick pontosan ugyan olyan „édes kislány” volt, mint a többi.

Ikuto: Megküzdeni érted? – kérdezett vissza

Nick: Igen! Ha verekednél értem…az olyan… menő lenne! És izgalmas és…és nagyon szexi! – sorolta izgatottan

Ikuto: …verekedni? – kérdezett vissza újra, hitetlen, értetlen hangon

Nick hevesen bólogatott, négykézlábra állt és közelebb mászott a fiúhoz, loknis tincsei előre lógtak, ő pedig kuncogva bámult Ikuto szemébe.

Nick: Ahogy látszana rajtad, hogy majd szétvet a düh...olyan aranyos vagy, amikor dühös vagy és… macskamód kivárnál pár másodpercet, majd neki ugranál a rám hajtó srácnak. Körül állnának titeket az emberek, de ez téged nem is érdekelne, csak az, hogy senki se lophassa el tőled a szívem! Én meg ott állnék, kezeim félve a számhoz emelve… egyszerre rettegnék, izgulnék, féltenélek téged és fel lennék tüzelve! – mesélte boldogan

Ikuto: …aha, hát persze… azonnal… feleségül ne vegyelek?! – dőlt hátra, arcán ironikus mosoly jelent meg

Nick: … de, most hogy mondod, igazán feleségül vehetnél! – ült le, úgy ült Ikuto mellet, mint valami kutya

Ikuto döbbenten nézett fel rá. Szemei tágra nyíltak, szája szóra nyílt, majd becsukódott, hirtelen nem is tudta mit tudna mondani, vagy kérdezni. Végül, meglepettségétől halkan nyögve szólalt meg.

Ikuto: Azt akarod, hogy elvegyelek? – kérdezte halk, kedvesen érdeklődő hangon

Nick: Hát…ha most még nem is…egyszer szívesen lennék én Mrs. Tsukiyomi…miért? Te el akarsz venni? – vékony hangja megremegett, félt a választól

Ikuto: Sosem gondoltam még erre… hisz 16 éves vagy én meg 19, de… igen, szeretlek annyira, hogy egyszer… elvegyem a vezetékneved…- bámult maga elé, majd nézett fel halvány, őszinte mosollyal

Nick elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét. Fehér haja az arcába hullott, szégyellte, hogy a szeme könnybe lábadt, a fiú édes szavaitól. A karjai, amiken támaszkodott remegtek, könnyei pedig sorban hullottak le az arcáról, és ivódtak be az ágytakaróba. Ikuto gyengéden a lány füle mögé tűrte a haját.

Ikuto: Mi baj? – dőlt közelebb a lányhoz

Nick szipogva rázta meg a fejét, ha akart volna sem tudott volna kimondani egy épkézláb mondatot sem. Ikuto finoman magához húzta a lányt és az ölébe ültette, szorosan ölelte, arcát szerelme nyakába nyomta. Lassan ringatni kezdte Nicket, miközben a vállát simogatta.

Ikuto: Nick… mától a feleségem vagy… ha tetszik, ha nem! – jelentette ki mosollyal az arcán

Nick felnézett, hatalmas, döbbent szemeiből kicsordult még két könnycsepp és végig folyt az arcán. Hüppögve vett egy levegőt, majd átölelte Ikuto nyakát. Szíve erősebben dobogott, forróság öntötte el a testét. Magába szívta szerelme illatát, érezte az arcán Ikuto bársonyos haját és puha pulóverét.

Forró könnycsepp futott le hideg arcán,  a fagy egészen kicsípte már. Észre sem vette, úgy sírta ki két szemét, ahogyan a boldog emlékeit felidézte. Újabb dermesztő fuvallat csapta meg. Összekucorodott és szorosabban ölelte párnáját, hangosan sírt fel, nem bírta már magában tartani. Eltűnt a ragyogó nap, a lágy simogatás, amit úgy szeretett, nevetésük és boldogságuk, eltűnt az a lassú, ütemes ringatás, ami mindig megnyugtatta. Helyükbe a sötét, a hideg és a magány lépett. Rossz döntést hozott és elvesztette azt, akit a világon a legjobban szeretett. Vállát újra megcsókolta a fagy, ez a hideg csók hívogatta őt. Az ablak felé fordult, karjaiban a szorosan ölelt vajszínű, fodros párnájával és újra felnézett a holdra könnyektől csillogó szemeivel. Virrasztani akart, temetni halott kapcsolatát, de nem bírt fent maradni. Álomba sírta magát, álmában pedig ismét a „férjével” lehetett.  

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 153735
Hónap: 652
Nap: 15