11.rész
"Új kezdet...
Nick hangja kivirult,a hogyan nővérével beszélt. Sírósból boldoggá vált, mikor szíve is megnyugodott, hogy testvérének nem esett baja. Sokáig beszéltek, Wessly kuncogva hallgatta a lányos fecsegést, Elliot nem igazán törődött vele, az ablakon bámult kifelé.
Nick: Hogy haza? Hát…még nem hiszem, hogy haza tudnék menni…de…estére haza érek! …ígérem! Szia... – kuncogott boldogan, majd letette
Elliot: Oh, végre! – sóhajtott fel megkönnyebbülve
Nick: Hé! Mmm elmondja végre valaki mi is történt?
Wessly: Tudod, Nick-chan… te különleges vagy… mint ahogy azt te magad is láthattad… - kezdett bele kedvesen
Nick: Hát…igen… de…
Elliot: Kérdéseket, majd csak a végé lehet feltenni! – nézett hátra szigoróan
Nick: Mi ez kis előadás?!
Elliot: Az!
Nick: Mmm – fordult az ablak felé morogva
Wessly: A világnak…van egy olyan része is, amit az átlagemberek nem ismernek…láthatnak belőle ugyan néhány dolgot, de az csak a jéghegy csúcsa…és a választ nem tudják rá.
Nick: Ilyen volt az a róka is? – pislogott
Wessly: Igen…az egy rókadémon volt, egy kisebb testű, de veszélyes faj… legalábbis az emberekre az.
Nick: Több ilyen is van?
Elliot: Rengeteg! Olyan sok, amennyit elképzelni sem bírsz! – kuncogott
Nick: O-olyan sok? De hát eddig miért nem hallottam róluk? Vagyis…csak meséket és mondákat…
Wessly: Az emberek és a „szörnyek” általában elvannak egymás mellett, ritka, hogy egy-egy betéved a városba, főleg egy akkorába, mint Tokyo.
Nick: Aaaha…démonok…ja…meg pegazusok és szellemek és szárnyas kis pónilovak! – forgatta a szemét
Elliot: Hiszel a túl világban?
Nick: A mennyben? Ha a kövér kis angyalkákra gondolsz, akkor neeeem. De…ha a test el is porhad, a lélek halhatatlan...én ebben hiszek…
Elliot: És mit gondolsz, mi történik a „halhatatlan lélekkel” miután a test élettelené válik?
Nick: Hát…nem tudom…de, hogy jött most ez ide?!
Wessly: A legendák egy része létezik…a mi világunkon kívül több is van...ezt a világot nem csa emberek uralják…
Nick: Oké…az emberfeletti létezik…de mind ehhez nekem mi közöm?!
Elliot: A világok közt törékeny határ van, néha megesik, hogy a démonok felfedik magukat, mint ahogy ez az előbbi rókáddal is történt…
Wessly: Te vagy az Nick-chan, aki ezt a törékeny határt fent tarthatja, aki rendet tesz, mikor baj történik, aki vigyázz a rendre.
Nick: Én?! Miért? E-ezt nem… - rázta meg a fejét
Elliot: Mert meg van hozzá az erőd, az a hatalom, amit te is láthattál! Ugyan nem nézel ki komoly hősnek, de hidd el, nagy erőd van...de csak akkor, ha nem vagy egyedül. Erős vagy, de szükséged lesz a társaidra!
Wessly: Úgy bizony! Ne aggódj mert nem vagy egyedül! Van még 5 társad, akik hasonló erővel rendelkeznek! Ti hatan vagytok aaa „kiválasztottak”, ha úgy tetszik.
Nick értetlenül pislogott és tátogott, a két fiú sorra bombázta, majd megrázta a fejét.
Nick: Aha…és ez nekem miért jó?! – dőlt előre és támaszkodott Wessly ülésének
Elliot: Nem megy tönkre a világ, amiben élsz?! – mordult rá
Wessly: Elliot! Nick-chan…rá kényszeríteni nem tudunk, hisz a te döntésed…de kérlek, gondold át!…a világnak szükség van rád! – állt meg a kocsival
Nick: Mmm – hajtotta le a fejét és dőlt hátra
