Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13.rész

2011.07.06

 

 

...és többé soha semmi nem lesz ugyan olyan!"

 

Fent Nick becsapta az ajtót és neki dőlt, pihegve csúszott le a földre. Szemeivel rémülten keresett egy pontot, ami nem mozog, de nem talált. Szédült és hányingere volt. lehunyta a szemét és csak légzésére figyelt, lassacskán lenyugodott és minden helyreállt. Ebből a nyugalomból hangos kopogás ébresztette fel, rémülten nézett fel a kilincsre.
Zoey: Nick itt vagy? – kérdezte kedvesen
Nick: Üm..ühüm..- állt fel és nyitotta ki az ajtót
Zoey kuncogva rohant be, Nick ágyéra vette magát, majd boldogan mosolyogva a hátára fordult, egy halványsárga a párnát ölelve. Kiengedett, vörös haja szétterült a kék ágytakarón, barna szemei örömmel voltak tele, a plafont bámulta. Zoey-n egy fekete cicanadrág, egy fehér póló rajta szivárvánnyal és egy kicipzározott fehér-halvány rózsaszín csíkos pulcsi volt.
Zoey: Nick én olyan szerelmes vagyok! – kuncogott
Nick: Látom! – nevetett és ült mellé
Zoey: Olyan csodás volt! Elvitt fagyizni és együtt sétáltunk! Annyit beszélgettünk, imádtam! Aztán…vártunk rád…de nem jöttél…úgy, hogy ő velem maradt! Jaaaj Mika ő az igazi! – olvadozott
Nick: És? Jártok? – kuncogott  
Zoey: Hát…azt hiszem 3 randinyira vagyunk attól, hogy „együtt legyünk” – ült fel vigyorogva és szorosabban ölelte a párnát
Nick: Úgy legyen! – mosolygott
Zoey. De te rosszul nézel ki…olyan fura rajtad valami…de nem tudom mi…
Nick: Csak nem érzem jól magam… lezuhanyozom és kipihenem magam…ennyi – mosolygott halványan  
Zoey: Mmm értem… és miért nem jöttél? Mi volt azaz izé, amiről beszéltél? – tette aggódva a kezét Nick homlokára
Nick finoman elhúzta a fejét, majd mosolyogva Zoey-re nézett, de valójában fogalma sem volt arról, hogy mit fog mondani testvérének.
Nick: Hát…elvileg valami nagy róka mászkált a városban…én csak egy pillanatra láttam. Sokan azt mondják nem e világi volt…
Zoey: Akkor mégis mi lett volan?! Ajj az a sok hülye ember…de neked ugye nem esett bajod? – ölelte a párnát félve
Nick: Úgy nézek ki, mint akinek baja esett? – nevetett
Zoey: Nem…am…holnap hamar elmegyek, Mark-kal kirándulni megyünk, velünk jössz? – mosolygott
Nick: Aranyos vagy, de nem…nem akarok harmadik kerék lenni… és…majd sokáig alszok, tanulok…el leszek – kuncogott
Zoey: Te tanulni? Ez vicces – nevetett
Nick: Kösz…na sicc innen! – kelt fel kuncogva
Zoey nevetve ugrott fel és rohant ki, majd be a saját szobájába.
Nick: Hé! A párnámat elvitted! – nézett utána kuncogva
Fáradtan mosolyogva nézte Zoey szobáját, melyből nem jött válasz. Nick lassan felkelt, becsukta a szobája ajtaját, majd vetkőzni kezdett. Törülközőt tekert már meztelen testére és kiment a fürdőszobába. Bent lerakta a törülközőjét és beállt a zuhany rózsa alá és megnyitotta a vizet. A hűvös víz lágyan folyt végig a bőrén. Haja hamar átázott, hófehér törékeny tincsei sötétebbek lettek és nehézkesen simultak a vállára. Bőre egyenletesen fehér volt, arca és vállai is szeplőkkel volt tele. Lassan, nyugodtan kente be a testét, lila levendula illatú tusfürdővel. Ahogyan végig kent e magán hirtelen megpillantott valamit. a derekán a régi halvány anyajegye befeketedett. Eddig halványsága miatt nem látszott rendesen a formája, de most egy szív és négy szilánk rajzolódott ki belőle. Nick döbbenten nézte, szíve hevesen vert.
Nick: Ez…ez biztos azoknak a műve! – sziszegett dühösen
A jellel mi a testét díszítette nem volt hajlandó törődni, hisz, ha akart sem tudott volna változtatni a dolgon. Még sokáig zuhanyozott. Mikor kiszállt maga köré tekerte a törülközőt. Reflexszerűen nézett a tükörbe azonnal el is kapta a tekintetét, majd tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel nézett bele újra. Hangosan sikoltott fel, mikor meglátta magát. Hatalmas, fekete fülei voltak, farkincája a jobbra-balra járt mögötte. Nick remegve nézett hátra, majd köröket kezdett leírni, ahogy próbálta megfogni a saját farkát. Rémülten nézett újra a tükörbe, kezét a fejére tette, hogy lenyomja a füleit. Percekig tartotta így, majd óvatosan elvette a kezeit. A fülecskék ezúttal nem tűntek fel. Sóhajtva nézett hátra, már a farkincája sem volt ott. Gyorsan összeszedte magát és visszarohant a szobájába. Ott felvette fehér pólóját és rózsaszín shortját. Visszament a fürdőbe, bevizezte a fogkeféjét majd fogkrémet nyomott rá, fog mosás közben végig magát bámulta a tükörben. Figyelte, hogy nem e bújik ki valami állati része. A szemét nézte, hiányérzete volt, kezdett rájönni, hogy kék szemei soha többé nem lesznek olyanok, mint rég. Mikor végzett újra a szobájába ment és az ágyba bújt. A fejére húzta a takarót és aludni próbált. Sokáig forgolódott, nem bírt magával. Elővette a mobilját és a kis névjegyet, amit még Wessly-től kapott. A telefonjával világított a sötétben és próbálta elolvasni a kártyán szereplő dolgokat.
Nick: „Wessly J. Coolridge & Elliot Grant – Mew Café…” cukrászok…cukrászok?! Ezek papolnak a világról? Cukrászok?! A faszom! – tette le a mobilját és a kártyát
Morcosan átfordult a másik oldalára és magéhoz ölelte a plüss kutyáját. A kezét maga elé tartva az ujjain számolt. Majd lehunyt szemmel ismét halkan sóhajtott.
Nick: Ma 10 órát fogok aludni… - suttogott
Hamar elaludt, nagyon kifárasztotta a nap. Halkan szuszogva, összekuporodva feküdt, nyakig be volt takarózva, feje mellett rengeteg párna volt, azok mögött pedig kétszer annyi plüss. Reggel álmosan nyitogatta a szemeit, felült és körbe nézett, majd kikelt és lassan lement a lépcsőn. A ház csendes volt, rajta kívül senki sem volt otthon. Nick szomorúan nézett körbe a házban, magányosnak érezte magát. A konyhában a pulthoz állt és öntött magának narancslevet. A ház csendje szinte kínozta, utálta ezt, de igyekezett nem törődni vele. Azon gondolkozott, hogy valóban ilyen hangosan nyel e, vagy csak ő hallja úgy. Mikor végzett felment és elővette a laptopját, mely tele volt a Marvel hőseinek matricáival. A háziját kezdte írni, de fejben teljesen máshol járt. Sokszor abba hagyta az írást és a szemben lévő falat kezdte bámulni. A tegnap történteken gondolkozott és azon, amiket a fiúk mondtak. Az is eszébe jutott. hogy csak álmodta az egészet, de még mindig sajgó talpa arra utalt, hogy minden valóság volt. Gyorsan elmentette a házi feladatát „trfgjkldfpo” néven és lecsukta a gépét. Lerohant a lépcsőn és már indult volna a megadott címre. De mikor kinyitotta az ajtót és megcsapta a hideg, ekkor jött rá pizsamában van. Rémült fejjel becsapta az ajtót és visszarohant.
Nick: Franc, franc…francos franc! – rohant fel a lépcsőn
Kinyitotta a szekrényét és előpakolt egy-két dolgot, öltözni kezdett. Fekete, fehér feliratos pólót és szoknyát és kicipzározott szürke-fekete csíkos pulcsit vett fel. Térdig érő zoknit húzott és fekete edzőcipőt szürke cipőfűzővel. Haját hullámosra csinálta és megigazította az oldal fufruját és fekete keretes szemüvegét. Felvette az oldaltáskáját és lerohant, bezárta a ház ajtaját és kapuját, majd rohanni kezdett. Szeme előtt a megadott telefonszám és cím lebegett, még mindig nem tudta mit fog mondani a fiúknak. Mikor a városközpontjába ért lihegve nézett körbe. A tegnapi rombolás nyomait nézte, japánhoz híven már folytak a helyreállító építkezések és újraépítések. Nick a táskájából elővette a telefonját és beírta a kártyán szereplő számot. A mobil háromszor csengett ki, majd felvették. A hang mi beleszólt kedves volt, azonnal tudni lehetett, hogy kibeszél. Nick nem válaszolt a telefonnak, nem köszönt, nem mondta meg, hogy ki ő. Csak hallgatott és cipőjét bámulta meredten, szeme újra könnybe lábadt. Majd vett egy mély levegőt és remegő, de magabiztos hangon megszólalt.
Nick: Legyen! Ha világnak kellek…hát itt vagyok! - jelentette ki hangosan

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 16