Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14.rész

2013.08.01

Csend volt. Semmi válasz. Nick megszeppenve pislogott. Várta a választ, de semmit sem kapott.

Nick: Ha-hahó…itt vagy még?! We- izé…Wessly! Itt vagy még?!

Wessly: Pe-persze! Csak…nagyon megleptél minket.. bevallom azt gondoltam többé nem is látunk. – hallani lehetett a hangján, hogy boldog volt, mosolygott

Nick: És… most mi lesz? Mi lesz velem? …Mit tegyek? – kérdezte halkan, szomorkásan

A város felé nézett, miközben a telefont a füléhez tartotta, de valójában oda sem figyelt. a lerombolt épületeket, a munkálatokat, a takarítást, ami a tegnapi pusztítást követte.

Nick: Wessly… kérdezhetek valamit? – kérdezte óvatosan

Wessly: Hm? Hát persze Nick-chan..csak nyugodtan! – válaszolt bátorítóan

Nick: Mi a jók vagyunk vagy a rosszak? Mert…habár tegnap elvileg mi „győztünk”… a város siralmasan néz ki…és az emberek is olyan…szomorúak.

Wessly: … Nem háborút nyertünk csak csatát… - hangja szigorú volt és komoly

Nick: És háborút mikor fogunk?

Wessly: Soha…ennek a háborúnak soha…

Nick szomorúan lesütötte a szemét, remegő kézzel dörzsölte meg a szemét, majd kislányos arccal tovább hallgatta a fiút. Pár röpke perc múlva letette a telefont és leült az egyik padra. Habár szoknyában volt, törökülésbe ült, bedugta a fülhallgatóját és lehunyt szemmel hallgatni kezdte kedvenc számait. Ki akart kapcsolni. El akart felejteni mindent, minden rosszat, ha csak egy kis időre is. Nem kellet sokat várnia és ismét megállt mellette a tegnapi fekete autó. A lány hátra dőlve, lehunyt szemmel cigizett fülébe dübörgött a zene, észre sem vette őket. Wessly csak mosolyogva várt rá, Elliot viszont hamar elvesztette a türelmét, ráfeküdt a dudára és türelmetlenül nézte őt. Nick nagyot ugrott, megijedt a duda hangjától, riadtan nézett össze-vissza.

Elliot: Szállj már be! Csipked magad! – kiabált ki a kocsiból

Nick szemforgatva szállt be, miközben obszcén szavakat motyogott magában, minddel a fiút illette.

Nick: Fiúk…honnan van nektek pénzetek ilyen drága kocsira? – simított végig a mogyoróbarna műbőr ülésen és nézett fel, miközben hátra dőlt

Elliot: Wessly pénzét költjük. – válaszolt teljesen nyugodtan

Nick: Hát..értem… és…most hová megyünk? – hajtotta le a fejét, majd kapta fel

Wessly: Hozzánk…ott nyugodtan tudunk majd beszélni… - mosolygott kedvesen

Nick: Ho-hozzátok? Öm..fi-fiúk…tiii…társak vagytok? – jelent meg halvány, gúnyos mosoly az arcán

Elliot: …ezzel meg mire célzol?! – nézett hátra kiabálva, pontosan tudta mire gondol a lány

Nick: Hát…ti…ketten...mindig együtt vagytok és… együtt is laktok… szóóóval…- kuncogott    

Elliot: Szerinted buzik vagyunk?! – üvöltözött

Nick: Minden jel erre mutat! De nincs ezzel gond hisz…mindenkinek joga van azt szeretni, akit csak akar! – mosolygott

Elliot: Én megöllek! – kapálózott hátra, hogy elkaphassa a lányt

Wessly: Fejezzétek már be! Ha neki megyek valaminek, az a ti hibátok lesz! – kiabált rájuk

Wessly ellentmondást nem tűrő arcát látva, mindketten lehiggadtak, Nick ugyan nem ismerte a fiút, csak két napja, valahogy sejtette, hogy őt nem szabad kihozni a sodrából.

Wessly: Csak lakótársak és barátok vagyunk…világos Nick-chan? – pillantott Nick felé

Nick: Ühüm…- bólogatott elvörösödve

Az út hátra lévő része csendben telt, senki sem mert megszólalni és ez kezdett kínossá válni. Wessly egy utolsó próbálkozást tett arra, hogy rendes emberek módjára el tudjanak beszélgetni.

Wessly: És… véglis találkoztál a nővéreddel?

Nick: Őőő...hát ja...- jegyezte meg halkan lehajtott fejjel 
 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 150625
Hónap: 747
Nap: 23