Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18.rész

2013.09.05

A nap már kezdett elbújni a házak mögött, mikor Nick hazafelé vette az irányt. Az ég narancs, rózsaszín és citromsárga színekben játszott. Ezek után a vidám színek után, lassan csapott át egészen mélyfeketébe. A lány egész haza úton az eget bámulta, úgy érezte, hogy az ég játéka visszatükrözi az érzelmeit. Könnyes lett a szeme, miközben sorra hallgatta szomorúbbnál szomorúbb számait. Haza érve végig simította kutyája fejét. Szegény kutyus boldogan ugrált körülötte, játszani akart, futkosni, de Nick most nem foglalkozott ezzel. Bement és ledobta a táskáját.

Nick: Megjöttem! – szólalt meg hangosan, arra várt, hogy valaki válaszoljon neki

Francis: Szia! – szólt a konyhából, bátyja kedves hangja

A konyhába érve leült a pulthoz, testvére mozdulatait figyelte. Még remegett az idegességtől és a hideg rázta. Hirtelen egy meleg, erős és biztos kéz fogta meg az ő törékeny kézfejét. Meglepve nézett fel, nem számított erre, bár ő maga sem tudta, hogy miért nem. Francis rámosolygott, szemeiben szeretet tükröződött. Nick azokat a hatalmas kék szemeket figyelte csak, visszalátta magát bennük, de nem úgy, ahogy eddig, sokkal szebbnek, szeretetre méltóbbnak látta magát. Szája akaratlanul is legörbült, könnyek folytak végig az arcán. Széke nyikorgott olyan gyorsan állt fel, átölelte bátyját és a mellkasába temette az arcát.

Francis: Na…ez nem rád vall, hisz csak kitiltottak…- mosolygott és cirógatta a lány hátát

Nick: Tudom… nem is ez a baj… - szipogott és törölgette a szemét

Francis: Akkor? Mi a baj? – tette a kezeit a húga vállára

Nick: Hát…én…semmi! A kitiltás a baj…- hajtotta le a fejét

Francis ugyan nem hitt neki, de nem firtatta tovább a dolgot. Leültette a lányt és meleg teát tett elé. A bögre piros volt és fehér pöttyök virítottak rajta, Nick rátette fagyos kezét, hogy átmelegedjen.

Francis: Engem is kitiltottak régen… - ült le vele szemben

Nick: Miért nem lepődöm meg ezen…- sóhajtott

Francis: Én is abba suliba jártam, biztos tudják, hogy a tesóm vagy! Mi vagyunk a legrosszabb rémálmuk! – nevetett

Nick: Ugyan az a vezetéknevünk és ugyan olyan az arcunk, a stílusunk, a szemünk és a nagy pofánk. Nehéz lenne nem rájönni. – jelent meg egy halvány mosoly az arcán

Francis: Hm… És klubbot választottál már?

Nick: Mmm egyik sem tetszik annyira…Te melyikben voltál?

Francis: Én egy sport klubban, ahol verekedni tanultunk. – vigyorgott büszkén

Nick: Hát...ez nem lep meg…- kuncogott

Francis: Menj abba te is! Megtanulod megvédeni magad!

Nick: Hát…gondoltam már rá, hogy esetleg…te taníthatnál nekem egy két dolgot… de nem akarok ilyen klubba menni…- mondta halkan, félénken

Francis: Tudsz már verekedni, nem?

Nick: Az ösztönösen megy az embereknek, de én küzdősportot akarok! – kapta fel a fejét és jelentette ki

Francis: Minek? – kérdezte értetlenül, kissé gyanakodva

Nick: Nem akarod, hogy megvédjem magam?!

Francis: Mmm téged saját magadtól kéne megvédeni! – emelte fel a hangját szigorúan, apásan

Nick: Hmpf! – fordította el a fejét sértődötten

Francis: Ajj…akkor milyen klubra gondoltál, ha nem sportosra…- adta meg magát

Nick: Nem vagyok sportos alkat…és nem is nagyon érdekel… inkább választanám a művészklubot… - kezdett bele bizonytalanul, támogatást szeretett volna

Francis: De nem is tudsz rajzolni…- vágta rá szinte azonnal, hitetlenül

Nick: Tudom! De…festenék…csak…csak úgy festenék…kifesteném magamból az érzéseim! – válaszolt drámaian, miközben a homlokához emelte kézfejét, és a plafon felé tekintett, ködös szemekkel

Francis kuncogva a szemét forgatta, örült, hogy Nick-nek már jobb kedve van és már nem szomorú.

Francis: Ne bohóckodj már! – nevetett

Nick: Mmm…de ezen kívül csak a Suli újság és a jégkorcsolya érdekel… - hajtotta le a fejét mosolyogva

Francis: Ezek jók… - mosolygott

Nick: De ilyenek nincsenek! Mármint…az újság az nem klubtevékenység! Amellé még kell valami … de korcsolyaklub meg nincs… csak tánc. – duzzogott

Francis: Akkor táncolj! Vékony alkat vagy és például, ha balettozol, az segítene, ha mondjuk műkorcsolyázni szeretnél… - mosolygott

Nick: Balett?...nem is tudom…illik ez hozzám? Különben is nem vagyok elég magas…

Francis: Mit számít? Ha tetszik, akkor csináld!

Nick: Tetszeni tetszik… rendben! Táncolni akarok! Hisz…ott van zene és elterelné a figyelmem…kikapcsolódás lenne! – gondolkodott el, majd vágta rá boldogan

Francis szemfogai kivillantak, ahogyan mosolygott, Nick-et nézte, ahogyan a lány boldogan kirohant. Nick-nek elég volt csak egy kicsit beszélnie bátyjával és máris sokkal jobban volt.

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 150625
Hónap: 747
Nap: 23