Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21.rész

2013.09.28

A városi nagy óra hármat ütött. Ahogy a munkaidő vége közeledett úgy nőtt a forgalom is. A lámpán a kis zöld emberke felvilágított a gyalogos forgalom pedig megindult. A zebrán két, egyforma leányzó rohant át. Az egyik lánynak vörös haja és barna szeme volt, fekete cipő, világos farmer, fehér top és rózsaszín pulcsi volt rajta, nyakában bajuszos nyaklánc lógott. Ikrének kék szeme és fehér haja volt, ő fekete edzőcipőt, szürke farmer és fehér, félvállas pulcsit viselt. Hosszú, fekete kereszt lógott a nyakában, szeplős, fedetlen vállán egy fekete melltartópánt ívelt csak át. Zoey kuncogva pillantott hátra. 
Zoey: Láttad milyen vörös volt a feje?! Azt hittem felrobban! – nevetett
Nick: El sem hiszem, hogy tényleg beíratott… ekkor egy surmót! – forgatta a szemét
Zoey: Szerinte meg te vagy a surmó…szerinted Francis ki fog akadni? – nézett a lányra
Nick: Áh…le se fogja szarni…tudod milyen!- vont vállat, miközben bele szívott a cigijébe
Zoey: Igazad lehet…- sóhajtott
A két lány egy hosszú és magas, vörös téglafal előtt álltak meg, egymással szemben. A fal majdnem két méter magas volt, és teljesen be volt nőve zöld növényekkel. Az iskola hátsókertjének volt a kerítése, és csak egy bejárata volt itt hátul, egy aprócska, fekete vaskapu, ami ugyan úgy be volt terítve futónövényekkel.
Nick: Tényleg! Tegnap hogy, hogy olyan későn értél ha-
Szava elakadt, hangja elnémult. Nem fejezte be a mondatát, hisz testvére már rég nem rá figyelt, hanem a feléjük jövő fiúra. Mark Zoey mellet állt meg és csókot nyomott annak arcára, majd kedvesen mosolyogva Nick-nek is köszönt.
Nick: Sziiija…- mondta nyomott hangon
Zoey: Mit is akartál kérdezni? – nézett Nick-re
Nick: Öm…nem fontos...hagyjuk. – dobta el a kezében lévő csikket
Zoey: Ó…értem, akkor, szia! – köszönt el mosolyogva
Nick egy darabig nem mozdult, csak állt és nézte az egymás kezét fogó, távolodó szerelmes párt. Majd lassan, vontatottan ő is elindult, a hátsó kapun ment be. Szokatlanul is nagy volt a csend és a nyugalom, de délután az iskolákban ez a hihetetlenül fura háborítatlanság volt a megszokott. Nick a tesiterem felé vette az irányt. A keskeny folyosó sötétjében csak az a kétszárnyas ajtó mögül áradt fény, ami egyenesen a hatalmas, levegős és világos edzőteremre nyílt. A fehér lány megállt ott és egy pillanatra elgondolkodott, majd tovább ment. Már messziről lehetett hallani a lányok nevetését, és beszélgetésük moraját. Nick erre a csicsergésre lépett be. Az öltöző tele volt karcsú, kecses édesen kacagó lányokkal. Mind testhez simuló cicanadrágban volt, és rövid ujjú pólóban. Lábukon ezeregy színű Nick-éhez hasonló cipők voltak. Nick nagyot nyelt és erősebben markolt táskájának pántjába, ahogy végig nézett a tagadhatatlanul balerináknak született lányokon görcsbe rándult a gyomra. Szótlanul leült az egyik kispad szélére és öltözni kezdett. Fekete térdig érő melegítőt vett fel és rózsaszín pólót. Másodszor vehette fel halvány rózsaszín virágokkal díszített cipőjét, amiben ismét elgyönyörködött. A lányokat követve, a libasor legvégén ment be a terembe, ahol azonnal elvakították a lámpák fényei. Bent egy karcsú, rézvörös hajú, szemüveges hölgy várta őket. A fekete dressz, amit viselt kiemelte tökéletes alakját, harisnya barnította fehér combjait, lábán fehér lábszármelegítőt viselt. A lányok egymás mellé sorakoztak és csendesen várták az utasításokat. A tanárnő bemutatkozott, majd a bekapcsolt zene ütemére az első lépéseket mutatta be, majd gyakoroltatta be kis tanoncaival. Nick próbálta magasra emelni a lábát, kinyújtani a karját, kihúzni a hátát, és magasra emelni a fejét. Minden figyelmét ezekre a fontos mozdulatokra irányította. A teste megremegett ezektől a hosszan kitartandó pózoktól. Észre sem vette mikor az egyik lány mellé libbent, és háta mögé tartott karokkal, előre dőlve, kuncogva figyelte őt. Fekete haja ki volt engedve, és kék masni volt bele kötve, ő volt az egyetlen, akin nem melegítő, vagy cicanaci volt, hanem babakék balerina ruha volt.
- Tudod… ha már most ilyen nehézkesen mozogsz, a nehéz mozdulatoknál meg fogsz halni. – kuncogott gúnyos hangon
Nick: Próbálok koncentrálni szóval…- pillantott gyilkos szemekkel a lányra
- Juj…ennyire nehezedre esik? – ráncolta össze a homlokát
Nick: Na ide figyelj, vagy eltűnsz magadtól vagy én tüntetlek el, de abban nem lesz köszönet! – hagyta el a begyakorolt pózt és fonta össze a karjait
- Oh, de félek. – kuncogott, sarkon fordult és visszaállt a saját helyére
Nick: Te kis…- morgolódott magában
A Nick mellet álló barna hajú lány végig hallgatta a történteket. Leengedte a karjait és a lábát, és Nic-hez lépett.
- Ne foglalkozz vele…Corina mindig ilyen! – nyújtózkodott
Nick: Mindig?! Ilyen egy…?! – fordult a lány felé
- Osztálytársam volt… igen…mindig. – kuncogott
Nick: Jéézusom, hős vagy, hogy kibírtad! – hüledezett
Ismét elnézett a fekete lány felé. Aki pont úgy nézett ki, mint a zenedobozokban lévő törékeny porcelán balett táncos. A mozdulatai, a mosoly az arcán és az a természetes kisugárzása, minden tökéletes volt rajta. Nick összeráncolt szemöldökkel, morcosan nézte.
Nick: Hm…szóval Corina-nak hívják…- motyogta  

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 150625
Hónap: 747
Nap: 23