Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


38.rész

2013.11.30

 

„Ott a padon ülve, fogadtunk mi négyen örök barátságot...”

 

A többi lány csicsergő hangja volt az egyetlen, ami megtörte azt a kínos csendet, ami az elhangozottak után kerekedett. Nick és Zoey mozdulatlanul, jégszoborrá fagyva nézték az ajtót, ami mögött Corina állt. Hiába fogták egymás kezét, hisz ugyan olyan hidegek voltak, mindkettejük ujjai. Nick lepillantott az ajtó alatti résre, ahol barátnőjük fekete csizmáját, s annak árnyékát látta. Az első sok után, most esett csak le neki igazán, hogy mekkora bajban is vannak. Zoey ugyan így érzett, de több lélekjelenléte volt, mint kishúgának, megragadta a kilincset és kivágódott az ajtón. Corina kíváncsian, arcán gyermeteg ártatlansággal nézte az ikerpárt.

Zoey: Corina! Hát nem mondták még neked, hogy hallgatózni nem illik? – nézett rá mosolyogva, mintha mi se történt volna

Corina egyből Nick-re nézett, aki ugyan olyan megszeppenten pislogott, mint ő. Zoey mindkettőjüket meglepte. De idejük sem volt ezt kinyilvánítani, hisz a vörös azonnal „támadásba” lendült.  Megfogta Corina két kezét és hangosan kuncogva, boldogan mosolyogva a lány szemeibe nézett.

Zoey: Hé Corina! Van egy nagyszerű ötletem! Most menjünk enni valamit, mert éhen halok, aztán felpróbálom, azt a ruhát, amit te mutattál, tudod azt a tollasat! – hadart

Corina: A rózsaszínt? De… azt csak viccből mondtam…- dadogott értetlenül

Zoey: Nem baj! Szerintem jól állna nekem! – szorította meg jobban a lány kezeit

Corina: De… rózsaszín...és tollak vannak rajta…-  motyogott

Zoey: De dögös! És…ott hagytad szegény Bridget-et egyedül? Oh Corina-chan, de gonosz vagy! – kezdete el kifelé húzni

Corina: „Chan”?! – követte a lányt még mindig ledöbbenve

Nick kilépett az apró fülkéből és barátnői után nézett, kezét akaratlanul is a WC ajtóra rakta. Aggódott, még nem ismerte túl jól Corina-t, de biztos volt benne, hogy a lány nem fogja annyiban hagyni, azt, amit hallott. Ekkor kapott észbe, kezét lekapta az ajtóról és rohant is a csapokhoz. A bő vízfolyással engedte meg a csapott, kezébe pedig legalább háromszor nyomott a szappanból. Perceken át sikálta a tenyerét, hogy lemoshassa annak a rengeteg, rengeteg embernek a mocskát, kik már megjárták azt a WC fülkét. Egy másodpercre nézett csak fel a tükörbe, de a tekintete ott is maradt. Elmerengve kezdte bámulni a saját arcát, a haját, a szemeit és az orrát, csak ezek után következett a szája. Leöblítette, majd elzárta a csapott. Vicsorogva, fogait csattogtatva nézte magát, pontosabban a fogait, azok közül is az első két szemfogát, azokat a hegyes, fehér szemfogakat. Észre sem vette a mellette álló, alacsony, rövid narancssárgás hajú lányt, aki teljesen letaglózva nézte őt. Ha még a fura viselkedése nem is lett volna elég, hegyes, vámpírokhoz hasonló szemfogai ezúttal a figyelem központjában voltak. Nick értetlenül nézett a lányra, majd szinte azonnal el is vörösödött, mikor rájött, miért is bámulják őt ennyire. Rögtön ott hagyta a csapott é kirohant a mosdóból. Afelé a pad felé indult, ahol legutoljára látta a barátait, nem tudta mire számítson tőlük, de lelépni sem akart, most nem hagyhatta itt őket, csak így. Bridget-ék még mindig ott ültek, láthatóan vitatkoztak. Nick lassan lépdelt oda, először csak csendben figyelte a történéseket, majd ő is beszállt.

Nick: Corina hagyd már! Hidd el, semmi jóból nem maradsz ki! – tette karba a kezét

Corina: De akkor Birdget miért tudja? – nézett a lányra nyűgösen

Nick: Hát…mert…tudja és kész, na! – vont vállat végül

Corina: De ez nem fair! Bridget kérlek, mond el! Tudni akarom! - fordult a padon ülő, szemüveges lányhoz

Bridget: Én…nekem nem szabad…vagyis…! – dadogott félénken

Zoey: Corina miért akarod ennyire tudni? – hajolt előre

Corina? Mert…mert ez így nem jó! Mi négyen barátnők vagyunk és… olyan barátnők, akik mindet tudnak egymásról, ha kell, akkor hajnalban mennek segíteni, letörlik egymás könnyeit és…nincsenek titkaik…- hangosan kezdett bele, de hangja a végére fokozatosan elhalkult és elbizonytalanodott

Csend lett. Hirtelen senki sem tudott mit mondani erre, csak bámulták Corina-t egyszerre szomorú és meglepett szemekkel. A fekete hajú lány végig nézett az őt bámuló arcokon, majd sóhajtott egyet és ő is a padra ült.

Corina: Tudjátok… nagyon sokat voltam már egyedül… a bátyám… bentlakásos iskolában van, a szüleim pedig sose érnek rám…nem mintha számítana…de… barátaim csak ti vagytok… csak ti vagytok nekem meg a divat… ennyi szórakozásom van. És…mikor az kerül szóba, hogy… veletek mi lesz, vagy, hogy megint egyedül maradok… az megrémít. Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, és higgyétek el, azt is tudom, hogy nem mindig könnyű velem…de…nem akarok többé egyedül lenni, és…én veletek akarok lenni! – hajtotta le mélyen a fejét, sebezhető volt és ezt gyűlölte

Nick: Ez most csak műsor, vagy tényleg így érzel? – lépett közelebb  

Zoey: Nick! – szólt rá

Corina: Hát…is-is…- nézett fel

Zoey: Emiatt ne aggódj…hisz mi kedvelünk téged! – ült mellé és simogatta meg a lány hátát

Nick alig észrevehetően, de jól hallhatóan megköszörülte a torkát, miközben félre nézett.

Zoey: Maradj csendben! – nézett húgára dühösen

Corina halkan kuncogott, megnevetették őt az ikrek és ezt szerette bennük, az egyik legjobban. Nick Bridget-re nézett, aki pont akkor figyelt fel. Arcukon egyszerre jelent meg egy halvány, szeretettel teli mosoly.

Nick: Tudod mit… neked ez sokat jelent…és… habár mindannyian nagyon…mármint nagyon, nagyon –

Zoey: Nick! – szólt rá, hogy folytassa

Nick: Na szóval, mind másmilyenek vagyunk …de egy közös bennünk, csak mi vagyunk egymásnak, szóval…egyezzünk meg abban…hogy történjen bármi, ha bármi gondunk van egymással, akkor azt megbeszéljük, nem veszünk össze… nem bántjuk a másikat. És akkor… a kapcsolatunk sose romlik meg, akkor a kapcsolatunk bármeddig kibírja! – támaszkodott meg mindkét kezével a térdein és hajolt előre

Ekkor Corina arcán is elhúzódott egy nagy, széles mosoly. Barátnői támogatása mindennél jobban esett neki. Ebben a pillanatban, megállt a zene, s egyszerre szólalt meg a plázában elrejtett összes kishangszóró. Felhívta az összes vásárló és dolgozó figyelmét arra, hogy kint olyasmi történt, amely miatt a környéket lezárták, nem volt kijárás, csak az utcáról bemenekülő embereknek nyitották ki az ajtókat.

Corina: Ezt nem értem…mi van itt?! – nézett fel a plafon felé

Nick és Zoey összenéztek, ugyan arra gondoltak, ezúttal pedig Bridget fejében is ugyan az a gondolat keringett.    

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 158231
Hónap: 979
Nap: 32