Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


43.rész

2013.12.04

 

„Emlékszel még arra a napra, mikor először találkoztunk? Esett. Mikor eljöttem otthonról, még gyönyörű idő volt, de te magaddal hoztad az esőt.”

 

Míg Zoey segített talpra állni barátnőjének, Mew Moon próbált ismét felkelni. Lehajtott fejjel és lekókadt fülekkel ült a pocsolyában, arcát takart kék fufruja, de még ez se védhette őt az esőtől, arcán lassan folytak végig a könnycseppnek tűnő esőcseppek. Remegő kézzel letörölte vérző kulcscsontját, majd lassacskán megpróbált talpra állni. Mew Ichigo Bridget-et megtámasztva nézett testvérére, haja már teljesen elázott, farkán a csengő halkan felszólalt.

Zoey: Jól vagy? – kiabált húgának

Nick nem válaszolt, lehajtott fejjel, a mögötte lévő kőfalba kapaszkodott. Ha akart volna sem bírt volna megszólalni. Corina tisztes távolságból figyelte a történteket. A földön ülve, szárnyaival a földet seperve nézte őt. Ő látta meg elsőnek a Nick feletti hídon megjelent fekete árnyat, mely az ismét támadásra kész démon felé tartott. Egyetlen suhintással végzett a szörnnyel, mely egyik Mew-et sem kímélte. A lányok megfagyta a látványtól, ahogyan az idegen egyetlen mozdulattal elpusztította azt, amit ők négyen nem tudtak. A földön kuporgó Corina-tól pár méterrel állt meg, ez a magas, sötét árny. Egy fiú volt, fekete ruhában. Csizmában, fekete, lila tollakkal díszített szmokingban és fehér kesztyűben, kezében óriási kasza volt, mellyel láthatóan jól tudott bánni. Arcát hosszú, egészen sötétkék haja takarta, de még így sem lehetett nem észrevenni a fején lévő két, hatalmas macskákhoz illő fület. S a cicafarkat, mely kikandikált ruhája alól. A könnyeivel küszködő Mew-re nézett, és elégedetten rámosolygott, tudta, hogy félnek tőle, és az hogy jól teszik, nem volt titok. A szárnyas Mew-vel nem is foglalkozott, mintha ott se lett volna, úgy ment el mellette.        

Nick: H-hé! Te macska! – lépett utána egyet és kiabált rá, hiába volt tőle méterekre hangja jól hallható volt

Az árny megállt, majd lassan visszafordult. Nyugodt éjsötét szemekkel nézte az ezüst Mew lányt. Mew Moon dühösen lépkedett felé, de nem ment túlságosan közel hozzá. A fiúra mutatott, és fejével maga felé intett neki.  

Nick: Nagy kaszás gyere csak ide! – intett neki ismét

A macskafiú felhúzta a szemöldökét, meglepte a lány bátor reakciója, de tetszett is neki. A többi Mew rémülten figyelte Nick-ket, nem értették, miért hagyta csak elmenni az „árnyat”.  

-         Hallgatlak. – sétált egészen közel a Mew-hez

Nick: Mégis mit képzelsz?! Nem láttad, hogy a miénk volt?! Én se megyek oda, azt’ szólok bele a dolgaidba! – tette csípőjére a kezeit

-         Mármint a démonra gondolsz, aki a véred ontotta? Bocsánat, hogy megmertem menteni az életed. – simított végig a lány még mindig vérző kulcscsontján hófehér kesztyűjében, mellyen egyszerre ejtett foltot a vés és a víz

Nick: Én…én mindent a kezemben tartottam! Tudd csak meg, hogy az volt a tervem, hogy elhitetem vele, hogy megehet, aztán megölöm! – vörösödött el

-         Igazad van, biztos nagyon vágyott rád, habcsókocska… - nevetett fel halkan, miközben Mew Moon ezüstös szoknyájára pillantott

Nick: Mmm…nekem legalább nem egy lila tyúk segge van a nyakam körül! – mutatott a fiú lilatollakkal szegélyezett szmokingjára

A macska megállt, majd felnevetett, felvillantva rosszfiús, hófehér fogsorát. Szemfogai csak, mint a Mew-eknek hegyesek és nagyok voltak. Igazi macska volt ő. Nick elbűvölten nézte a fiú arcán végig folyó jéghideg esőcseppeket.   

-         Oh, Picurka… Emlékezz majd ezekre a sértő szavakra, amiket most a fejemhez vágtál… mikor térden állva könyörögsz nekem az életedért! – emelte meg gyengéden Mew Moon állát és cirógatta meg lágyan annak állát

Nick nem válaszolt csak felnevetett és elkapta a fejét, nevetése azt súgta, nem fél. De reszketett, s ezúttal nem tudta, hogyan tovább.

Zoey: Mew Moon menjünk! – ordított kétségbe esve ikrének, másra sem bírt nézni, csak arra a hatalmas kaszára, melyet az idegen tartott

-         Hm, szóval te vagy az, kit úgy hívnak „Hold”? – vigyorodott el

Nick: És te ki vagy? – nézett újra a fiúra

Először nem kapott választ, majd a fiú óvatosan a lány hatalmas, „cicafüléhez” hajolt, és kellemesen, búgó hangon bele duruzsolt. Nick ledermedt, nem mert megmozdulni, hisz hiába nem vallotta be, félt a macskától. 

-         Kóbor Macska vagyok…ennyi legyen elég! – mosolygott

Nick: Kóbor… - ismételte halkan

-         Van egy olyan érzésem…hogy mi még találkozni fogunk… Mew Moon! – simított végig ismét a lány kulcscsontján

Vigyorogva fordult meg és ugrott el. Eltűnt a házak közt, és semmit sem hagyott hátra, csak a döbbent, halálra rémült Mew-eket, és a „nevét”. Nick lehajtotta a fejét, kulcscsontján lévő sebet égette a víz, mely az égből hullott rá. Csengője háromszor szólalt meg, ahogyan megrázta farkincáját. Teste lángol ott, ahol a „Kóbor” hozzáért.

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 2
Összes: 160430
Hónap: 1641
Nap: 22