Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


55.rész

2014.01.11

A hátsókert hatalmas volt és talán még a háznál is szebb. A gyep világoszöld volt, elszórtan tuják díszítették. A kert központjában egy japán tavacska állt, benne bambuszcsobogó. A konyha bejárata nyílt a kertnek ezen részére. Bent egy idősebb hölgy ült a pultnál, vele szemben pedig egy fiatal fiú ült. A hölgy kissé telt idomú volt és hosszú, barna ruhát, fehér kötényt viselt. Sötétbarna haja már egészen kiőszült a halántékánál. A vele szembe ülő fiú szürke pólóban és zöld, kantáros overálban volt. Amint Elizabeth belépett a fiú azonnal felpattant. Koromfekete haja a válláig ért, méregzöld szemeivel végig mérte a cselédlányt, s a mögötte jövő diáklányokat.

Zoey. Oh, hello! – suttogta Nick-nek, miközben végig nézett a fiún, arcáról nem tudta eltüntetni a mosolyt

Nick: Rossznak nem rossz! – válaszolt ugyan olyan kacér mosollyal

Elizabeth: Takano- obaa-san! Ők itt a kisasszony barátai! Látogatóba jöttek! – állt meg

Takano: Miért ide hoztad őket? Fent kéne lenniük! – hanglejtésén hallani lehetett nem túl nyugodt

Nick: Mert közben, Elizabeth barátai is lettünk! – furakodott előre

Elizabeth: Öm, nos…igen. A lányok azért vannak itt, hogy haza vigyék a kisasszonyt! És különben sincs itthon senki sem a kisasszony családjából! – pirult bele a fehér hajú lány szavaiba

-         Nahát valóban? – lépett a lányokhoz közelebb a jóképű kertészfiú

Zoey: Bizony ám! – dőlt a fiúhoz vigyorogva

Birdget: Öm, E-elnézést…kérhetnénk inni egy kis vizet? – szólalt meg sok idő után először

Takano: Természetesen!

A szakácsnő töltött a lányoknak egy-egy pohár vizet, és leültette őket a pulthoz.

Takano: Nos, lányok…hogy is kerültetek ide?

Zoey: Tokyo-ból jöttünk! Corina az osztálytársunk volt és… egy szerencsétlen vita után jött le ide…- kezdett bele a mesélésbe

Nick: Egy szó nélkül, egyiknapról a másikra lelépett! Azért jöttünk, hogy visszavigyük! Kicsit ugyan undok és konok, de a barátunk és közénk tartozik! 

-         A kisasszonynak vannak barátai, ez meglepő! – vont vállat és ment ki a fekete fiú

Elizabeth: Ryo azóta nem bírja, hogy a kisasszony beszólt neki, a kertre…- kuncogott magában  

Zoey: Oh szegény…- nézett a fiú után könnyektől csillogó szemekkel

Nick: Azért, sírni ne kezdj miatta… - figyelte a fiú után vágyakozó nővérét

Zoey: Fogd be! – pillantott rá gyilkos szemekkel

Bridget: Corina… mindenkivel ilyen gonosz? – nézett a lányokról fel, Elizabeth-re

Elizabeth: Hercegnőként viselkedik! Ha valamit, mond, annak úgy kell lennie! Pedig parancsa itt csak az úrnak lehet! – pillantott fel a plafon felé

Nick: … mármint… aaa fönti úrnak? Ott az égben? – kérdezte zavartan

Elizabeth: …mi? Nem! Corina kisasszony nagybátyának! A mi főnökünknek! – húzta fel az egyik szemöldökét

Nick: Jaaa…! – vörösödött el

Zoey és Bridget halkan kuncogtak a lány zavartságán, egészen addig, míg Nick gyilkos szemekkel fel nem nézett mindkettőjükre.

Bridget: Corina-san, nem mindig ilyen! Szerintem… a történtek keserítették meg a szívét! – bámult maga elé

Nick: Benned egy író veszett el! Olyan szépen fogalmazol! – nézett a szemüvegesre a szempilláit rebegtetve

Zoey: És… pontosan ki ez a háziúr vagy ki, akinek dolgoznak? – kocogtatta az üvegpoharat a körmeivel

Elizabeth: Ez az úr, Miura-sama Corina kisasszony nagybátyja, hatalmas fürdői vannak a japánba, a Fuji hegyeknél… a fürdői arról híresek, hogy asszony nem léphet be oda…

Bridget: Ahogyan régen a hegyhez sem mehettek nők?

Elizabeth: Pontosan! Gazdag alakok, cégek vezetői mennek oda, egy-egy munka megünnepléseként, ilyenek!

Nick: Uh, azok az öreg, kopaszodó, hájas cégvezetők? – fintorgott

Zoey: Az örömlányok kedvelői! – kuncogott 

Nick: Netán az „úr” is ilyen? – pillantott fel a szolgálóra

Elizabeth: Nem, nem az Miura-sama nem ilyen! Takano- obaa-san a szakácsnő, Ryo a kertész én pedig a nevelőnő vagyok…illetve a cseléd!

Bridget: És Corina-san mikor ér haza? – pillantott fel

Elizabeth: A késő délutáni órákban…

Zoey: Akkor szeretnénk megvárni, ha nem gond! – kapta fel a fejét

Elizabeth: Azt hiszem, nincs akadálya…

Nick: Én pedig kérnék tőled egy szívességet, Elizabeth! – kacsintott a fiatal nőre

A cselédlány mit sem sejtve pillantott a szakácsnőre, majd ismét a lányra nézett, várva, hogy az mivel áll elő. 

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 151462
Hónap: 910
Nap: 27