Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


58.rész

2014.02.16

Wessly: Szóval Corina-chan nem jött vissza.? - sóhajtott

Bridget: Nem… nagyon szomorúnak tűnt, de határozott volt!

Wessly: Értem… és Hiíro-san-ék? Nick-chan-t megértem, de még Zoey-chan, se keresett minket!

Bridget: Elég lehangoltak voltak, haza úton egy szót se szóltak…pénteken, mikor az iskolában újra találkoztam velük, már olyanok voltak, mint mindig, de… Corina-san, akkor is hiányzik, a mi kis társaságunkból… - hajtotta le a fejét

A telefon elhallgatott, erre Wessly sem tudott mit válaszolni. Csak állt és nagyokat hallgatott, míg Bridget, ugyan csak arra várt, hogy a másik szólaljon meg előbb. A zöld hajú lány a belváros egyik, jellegzetes szökőkútjának szélén ült. Barna csizmájának orrát bámulta, majd lassan végig mérte, farmerját, barna felsőjét és krémszínű, kapucnis kabátjának alját, meg is feledkezett a hívásról, míg Wessly bele nem szólt.

Wessly: Egy percig se félj Bridget-chan, idővel majd minden a helyére kerül! - mosolyodott el

Bridget: Úgy gondolod? – csillant fel a szeme

Wessly: Remélem! – nyugodt hangja tele volt bizakodással, de hallani lehetett benne, hogy egyelőre tanácstalan   

Beszélgetésüket egy kedves, vidám női hang szakította félbe. Bridget édesanyja az egyik sarki étterem ajtajából kiabált oda lányának, aki párpercet kért, egy gyors telefonra. Fiatalos anyukája, hangosan nevetve integetett neki, nem is csoda, hogy az utcán több ember is azonnal felfigyelt rá.

-         Bridget! Gyere már! – kacagott

Bridget: Öm…most mennem kell, viszlát Wessly! – tette le kapkodva

-         Kicsim, siess! – integetett nagy lelkesen

Bridget félve pillantott családja felé, édesanyja magára vonzott minden figyelmet, míg apja csak meghúzódott a háttérben. A fiatal lány feje már a közös ebéd gondolatába bele sajdult. Nehézkesen felkelt és elindult az étteremnél álló családja felé, anyukája azonnal a nyakéba ugrott, majd megragadta a kezét és behúzta az sushi étterembe. Bent a fekete falakon aranyszínű sárkány minták futottak végig, egymást kerülgetve, átfonva, mintha csak táncoltak volna. A fekete-arany szín összeállítást, egy-egy a falra felrakott hatalmas, színes legyező törte meg. Mindegyik különleges, kézzel festett volt, hegyekről és tavakról meséltek a rájuk festett képek. A padló egészen sötétbarna parkettával volt lerakva, s fekete szőnyeg vezetett be egészen az étterem belsejéig, ahol legalább tíz fekete asztalka volt lerakva. Az étterem arról volt híres, hogy míg a vendégek körbeülték az asztalok, a szakácsok előttük készítették el a menüt. Bridget öccse azonnal berohant és elfoglalta az első, neki tetsző asztalt, az, hogy az asztalnál már étkezett egy család, egy cseppet sem zavarta. Kijelentette, hogy azaz ő asztaluk, és felszólította a családod, hogy távozzanak. Bridget rögtön kistestvére után rohant és lefegyverezte.

Bridget: Kouji ez nem a mi asztalunk, gyere, hagyd békén ezeket a kedves embereket! Elnézést a zavarásért!hajolt meg mélyen

Ezek a ritka pillanatok feledtették el a családdal, hogy milyen kevés időt is töltenek együtt. Elfeledtették Bridget-tel, hogy a szülei mindig dolgoznak, és, hogy milyen ritkán lehetnek együtt. Ezt a békés légkört, semmi se törhette meg, vagyis, majdnem semmi.

-         Örültök, hogy ide jöttünk? – mosolyodott el Atsuko Bridget édesanyja

Kouji: Igeeen! – kiáltott fel a kis öcsi, miután nagyot kortyolt az őszi levéből

Bridget: Igen, köszönöm, hogy elhoztatok…de, hogy hogy  nem a megszokott helyre mentünk?

Atsuko: Nos, a munkatársamtól hallottam erről a helyről, valóban olyan jó, mint mondták! És… mert én és apád szerettünk volna megbeszélni veled valamit. – válaszolt nyugodtan

Bridget: Velem? – billentette meg kérdőn a fejét  

Atsuko: Igen. Tudod kislányom… a jövőd számunkra nagyon fontos…van már terved, hogy mivel is akarsz, majd foglalkozni felnőtt korodban?

Bridget: Hát…én…még nem igen gondolkoztam ezen… - hajtotta le a fejét, rosszat sejtett

-         Anyáddal arra gondoltunk, jót tenne neked egy külföldi iskola… - szólalt meg csendes apja

Birdget: Külföldi?! – rezzent meg

Atsuko: Jövőre ki is mehetnél! Hiszen a jegyeid kitűnőek, a tanulmányok pedig fontosak!

Bridget: De… a mostani iskolám, se rossz! Sőt… – hangja elcsuklott kétségbe esésében

Atsuko: De egy külföldi sokkal többet jelent, és még a nyelvet is kitanulhatod! A legjobb kollégiumba kerülnél…! – próbálta győzködni

Édesapja végig nézett Bridget rémült arckifejezésén, majd sóhajtott egy nagyot.

-         Elhiszem, hogy megrémít a dolog. De nagy lehetőség lenne, a barátaid pedig… ha igazi barátok várni fognak rád két évet. – ivott az italába

Bridget: Kettőt?! – kiáltott fel, majd hallgatott el hirtelen

Atsuko: Persze… hisz akkor a középiskolát ott fejeznéd be…

Bridget: Nem csak egy évre mennék ki?!

-         Ez nem bababolt, ha ebből az iskolából elmész, már nem jöhetsz vissza!

Bridget másodperceken át, meredten bámult szüleire, könnyek szöktek a szemébe.

Bridget. Elnézést! – ugrott fel és karjával arcát takarva kirohant

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 16