Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7.rész

2011.07.02

A lány kék haja takarta komor arcát, fekete fülei le voltak konyulva. Sokáig állt volna még így, ha a róka démon idegtépő, mélyről jövő üvöltése meg nem zavarja. Nick felkapta a fejét és hátra nézett. Majd felnézett a tetőre, ahonnan a szőke fiú még mindig őt figyelte. Újra hátra nézett, elindult a szörny felé, aki épp ez egyik épület aljában lévő kisbolt kirakatát törte be a farkával, miközben elhaladt mellette. Nick lassan lépkedett felé, remegő lába néha összecsuklott, de az egyensúlyát mindig visszanyerte és tovább ment. Eközben Elliot lejött a tetőről, távolról nézte a lányt, maga biztosnak tűnt, de az ő gyomra is görcsbe rándult a félelemtől. Nick a rókától méterekre állt meg, félve nézte őt. Másra sem tudott figyelni, csak arra, hogy reszketett. Összeszorította a szemeit és nyelt egy nagyot, szemeit újra kinyitotta és próbált maga biztosnak tűnni.

Nick: Hé te! – szólt hangosan

A róka megfordította hatalmas, fehér fejét és mélyfekete szemeivel az aprócska lányra nézett. Nick dühösen nézett a szörny szemeibe, fülei egyenesen meredtek felfelé, farka lassan járt jobbra-balra, rajta a csengőcske halkan csilingelt.

Nick: Átlépted a határt jó és rossz között, ezért most véged! – mondta hangosan, szigorúan

Fülei hirtelen lekonyultak, farkát a lábai közé húzta, kezeivel a szájait takarta.

Nick: Mi-miket beszélek én?! …aaajj – nézett fel félve a lényre

A lány megborzongott és hátra lépett egyet, szinte ugyan ekkor a róka felé lépett, kiszemelte magának. Nick félve Elliotra nézett, hogy mit tegyen, a fiú akkora volt, mint egy gyufás doboz, nem látszott csak az alakja és szőke feje. Ha akart sem tudott volna segítő tanácsot adni a lánynak.

Nick: Hát…jó…akkor csak én vagyok és te…- nézett a nyáladzó szörnyetegre

A hófehér fenevad fenyegetően lépett a lány felé, szája habzott már úgy morgott egyfolytában.

Nick: Öm…fúj…tudod…e-egész szép kis lény lennél, ha nem lennél ilyen…nyálas…- kuncogott zavartan    

A bestia megindult a törékeny Mew felé, ezúttal tényleg nem volt, mi megállíthatná. Nick hatalmas szemekkel nézte, és félve felsikoltott, reflexszerűen ugrott arrébb. Elterült a földön, majd azonnal felkapta a fejét, a rókadémon azonnal rávetette magát.

Nick: Könyörgöm ne! – sikoltott fel síró hangon, miközben a kezét maga elé tartotta.

Gömb alakú fény vette őt körbe, amiben rózsaszín és kék fények folytak, a fény pajzsként tartotta tőle távol a szörnyet. Hiába ugrott neki újra és újra zihálva, nem bírta át törni. Nick szeméből még kicsordult a könny, de tekintette már sokkal inkább kíváncsi volt, mint sem rémült. Remegő kezeit nézte, amik még mindig a pajzsot tartották. Lassan leengedte a karjait, abban reménykedett, hogy ettől még nem fog megszűnni és az őt védő „pajzs”. Szipogva nézett Elliot felé, majd újra a szörnyre.

Nick: Hát…oké…szóóval..tényleg van valami erőm…- nyöszörgött és állt fel lassan

Jobb lábára ráállni sem bírt, nyögve söpörte le szoknyájáról a port. Felnézett a rókára, ami még mindig a pajzsot akarta áttörni hangosan csaholva.

Nick: Édes istenem…most mit csináljak? Most mit csináljak?! – nézett körbe gyorsan, pánikba esett

Farkincáján a csengő világítani kezdett és szív alakot formázott. A lány szeme üresé vált a fénytől és a csodálattól. Két kezével nyúlt a fény felé majd bele markolt, kezében egy szürke szív jelent meg. Anyaga puha volt, egészen plüss szerű, rajta két szárnyacska díszelgett és egy harang, felette egy rózsaszín szívvel.

Nick: Őőő… ez…egy plüss…a…faszomba… ezzel mi az istent kezdjek?! – kiabálta a végét dühösen és nézett Elliot-ra   

Elliot ekkora már lenyugodott, hisz úgy tűnt a lány megállja a helyét. Karba tette a kezét és megrázta a fejét, „Jöjj rá magad!”. Nick ugyan nem hallott semmit, de látta a fiún, hogy nem fog neki segíteni.

Nick: Hát kösz…szemét! – morgott és nézett a „fegyverére”

A rózsaszín, szív alakú kő megcsillant, és a csillanás visszatükröződött Nick felemás szemeiben. Nick hirtelen felkapta a fejét majd felugrott miközben megszűnt körülötte a pajzs, nagyobbat ugrott, mint átlagemberként. Kisebb ugrásokkal fékezett és állt meg a földön. Majd a derekához ütötte a fegyvert, melynek „szívéből” fényszikrák hullottak és a harang is megszólalt. Kezdett ráérezni. Egy pillanatra akaratlanul is félre nézett. Az egyik bolt visszatükröződő kirakatában pillantotta meg önmagát. Látta az óriási füleit, hosszú, csengős farkát, kék-ezüst haját és díszes, csilli-villi, habcsókruháját. Ledöbbent. Bátortalan lépsekkel kezdett a bolt kirakata felé közeledni. Ujjaival megérintette a hideg, mozdulatlan üveget, másikkal pedig végig simította az arcát. Résnyire tátott szájjal, meredten bámulta magát.

Nick: Istenem…ez…nem… nem! – gyűltek könnyek a szemében, hangjában már ott volt a kétségbe esés szikrája

Annyira lefoglalta kinézetével, hogy észre sem vett a démont, aki már egészen a háta mögött járt. Elliot riadt hangja térítette megához.

Elliot: Vigyázz! – kiáltott a háttérből

Nick felkapta a tekintetét a „tükörben” meglátta a mögötte álló, támadásra kész fenevadat. Az utolsó percben ugrott félre. A kirakat betört a lény pedig a bolt közepébe vetette magát, Nick a földre esett a már rá váró és a még vele zuhanó szilánkokkal egyetemben.            

 

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 16