Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


71.rész

2014.03.19

Zoey: Ne puffogj már! Ha szegény nem emlékszik, akkor nem emlékszik! – lépdelt húga mellett

Nick: Tudom, hogy nem tehet róla! Csak nem tudom, mihez kezdünk, ha nem jut eszébe!

Zoey: Majd megoldjuk! – mosolyodott el és hunyta le a szemét

Az ég már narancssárga volt a lányok feje felett, mikor elindultak hazafelé. Lábuk alatt megszáradt, az ősz színeiben pompázó levelek játszottak a széllel. Zoey nagyot szívott a friss levegőből és kiélvezte, hogy a lemenő nap végig csókolta az arcát.

Nick: Mmm… a fejedről eszembe jutott valamit…- nézte nővérét

Zoey: Mi? – mosolygott a lányra

Nick: Képzeld, ma fogadást kötöttem! – kuncogott     

Zoey: Édes istenem…– sápadt el hirtelen

Nick megtorpant és kíváncsian pislogott a vörösre, aki ugyan olyan tekintettel nézett vissza rá.

Nick: Mi az, hogy „: Édes istenem”?!- fakadt ki

Zoey: Utálom, amikor fogadásokat köttök! A családunk tagjai barmok, fogadásból bármit megtesznek! – ecsetelte

Nick: Nekem nem kell bemutatnod a családunk, én imádom, hogy ilyenek vagyunk! Emlékszel, amikor Francis kihúzta a fogát?! Az kurva nagy volt! – nevetett

Zoey: És emlékszel, mennyire vérzett?! És, hogy a kórházban milyen csúnyán néztek ránk?!

Nick: Ahj, mindegy! Ez nem olyan… csak... van az a fiú… Ikuto, akire ráestem, emlékszel?

Zoey: Már, hogy ne emlékeznék! Bár…még nem találkoztam vele…de láttam párszor a folyosón! – kuncogott

Nick: Ma ott volt a tetőn! Az a hülye folyton basztatott, aztán fogadtunk! „Aki hamarabb elüldözi a másikat, azé a cigis placc!”

Zoey: Szóval, ki akarjátok túrni egymást…hm…nagyon felnőttes! – forgatta a szemét

Nick nevetve markolt még erősebben a táskájába. Házuk felé tartva, felhőtlen jókedvüket mégis tönkre tette valami. Az otthonukból jövő ajtócsapódás és kiabálás hangja. A két lány egyszerre állt meg és nézett a hang irányába meredten, résnyire nyitott szájjal. Egy magas fiú rohant ki a házukból. Fekete haja a válláig ért, oldalt pedig bele volt borotválva, szemöldöke és szája tele volt lőve piercingekkel. Az ikrek azonnal felismerték a bőrdzsekis, szakadt farmeros fiút. Francis kétségbe esetten rohant utána, kérlelte, hogy ne menjen.

Francis: Kérlek, beszéljük meg! Légy szíves! – kapaszkodott a fiú karjába

-         Eressz el! Nem érdekel a dolog! – rántotta el a karját

Francis: Miért nem érdekel, téged soha semmi?! – kiabált rá, szemei könnybe lábadtak

-         Kussolj már! – üvöltött rá

Nick ekkor már nem bírta tovább. Hiába harapott az ajkába, s számolt el magában már legalább százszor tízig, nem állhatta ezt. Nem hagyhatta, hogy valaki így beszéljen azzal, akit ő ennyire szeret, azzal, aki felnevelte.

Nick: Rin! – üvöltött rá

Rin: Már csak te hiányoztál, Hiíro! – fordult morogva Nick felé

Nick: Ugyan erre gondoltam! – indult el a fiú felé

Zoey: Nick! – szólt halkan utána

Nick: Tehetnél egy kurva nagy szívességet Rin, húzd ki a fejed a seggedből és tűnj el a házamból!  - állt meg a fekete fiú előtt

Rin: Aha, csak, hogy ez nem a te házad, kicsi lány, hanem Francis-é! Majd ha ő nem akarja, hogy itt legyek, akkor megmondja. Villi? – billentett a fejével, majd fordult a szőke fiúhoz

Nick csak úgy, mint Rin Francis-re szegezte a pillantását. A lány, könyörgő szemekkel nézte bátyját, hogy küldje végre el a fiút, de Francis nem a húgát választotta.

Francis: Nick, Zoey…menjetek be. Ez az mi dolgunk, meg kell beszélnünk! – sóhajtott

Nick szíve összeszorult, Francis ismét rosszul döntött, és bár mind tudták, hogy nem ez volt a helyes lépés, Francis szíve mégis ezt súgta. Rin győzedelmes vigyorral arcán fordult vissza a fehér hajú lányhoz.

Rin: Hallod kicsim?! Indulj meg befelé!

Nick: Te velem ne beszélj így! – mordult rá

Rin: Én arra a harminc kilódra, nem igen verném magam. Gyorsan fogd be a pofád, mert oda megyek, és szájba talállak vágni! – tett egy fenyegető lépést a lány felé

Nick: Gyere csak! Majd meglátjuk, hogy ki kit vág szájba! – lépett ő is a fiú felé

Zoey: Nick! Gyere…! – szólt közbe remegő hangon

Zoey megragadta húga karját és elkezdte befelé húzni, megelőzve a bajt. Francis szomorú szemekkel nézte őket, meg akart szólalni, de valahogy mégse jött ki hang a torkán. Nick zaklatottan nézett bátyjára, mikor elment mellette, csalódottan végigmérte, majd ott hagyta, mielőtt még az oly’ nehezen elfojtott könnycseppjei legurultak volna az arcán.

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 151462
Hónap: 910
Nap: 28