Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


77.rész

2014.03.29

 

Francis a konyhában ülve, az arcát a pultra helyezve, kávésbögréjét fogva aludt, mikor Nick elkészült és lement. Lassan lépdelt, hogy a lépcső nyikorgása még véletlenül se buktassa le. Óvatosan lopakodott bátyja mögé, majd az izgalomtól remegő kezeit a fiú füle mellé tett és akkorát tapsolt, amekkorát csak tudott. A szőke fiú rémülten ugrott fel, még a szín is lefutott róla, úgy megijedt. Dühösen nézett húgára, majd felugrott és rohanni kezdett utána, Nick hangosan kacagva rohant el és bújt be nővére háta mögé.

Zoey: Ne, ne, ne, ne! Engem hagyjatok ki a mocskos kis játékaitokból! – tiltakozott

Francis: Te kis féreg, ha elkaplak neked annyi! – kiabált

Nick: Mindig ezt mondod, de sose nyersz! Csak nyelsz! – nevetett

Zoey a két testvérét figyelte, akik egymásra fújtak, majd morogva megragadta kishúga kezét és húzni kezdete magát. 

Zoey: Tudod húgocskám, mikor ott hagytál minket tegnap, Kimiko elmondta, hogy hétfőn színházba megyünk. Nem lesz tanítás! – ült le vele a pulthoz

Nick: Fasza! Akkor nem megyek be! – nevetett fel

Zoey: Menned kell, névsort írnak induláskor, aki nincs ott az igazgatói figyelmeztetést kap lógásért! – vett ki a tálból egy zöld, szeplős almát, s harapott bele

Nick: Fasza…  - szegezte tekintetét a plafonra

Zoey: És ne fejtsd meg csinálni a matekházid! A tanárnő azt mondta, ha így folytatod, meg fogsz bukni félévkor! – harapott ismét a friss gyümölcsbe

Francis: Meg ne próbálj megbukni! – adta a lány kezébe a kávésbögréjét és nézett rá szigorúan

Nick: Igyekszeeem! – fordult sarkon és ment fel

A fehér lányka először az ágyéra dőlt le, magához húzta rózsaszín kispárnáját és álmosan, kótyagosan bámult ki a fejéből. Majd erőt vett magán és felkelt, bele kortyolt tejtől lehűlt kávéjába és leült az asztalához. Maga elé csapta matekkönyvét és egy füzetet és neki állt a tanulásnak. De a figyelmét a legkisebb hangtól elkezdve minden el tudta terelni, épp a falat firkálta, mikor egy ismerős hang megcsapta a fülét.

Ikuto: Kise néztem volna belőled, hogy szoktál tanulni! – csenget nevető hangja

Nick: Ikuto?! – ugrott fel sikítva, miközben a hang irányába fordult

A fiú az ablakban helyezketett el kényelmesen és a lányt figyelte. Hajával gyenge fuvallat játszott.

Ikuto: Hello Picuri! – köszönt nyájas hangon

Nick: Mit akarsz te itt?! És hogy jutottál be, oda kint van a kutya! És…hogy másztál fel ide? – hadart, majd billentette oldalra a fejét

Ikuto: A kutyád aranyos, nem igazán állt ellen, és ha elég ügyes vagy… könnyű felmászni az ablakig. – válaszolt

Ikuto vigyorogva szállt le az ablakpárkányról, ahol eddig ült és lassan a lány felé kezdett sétálni. Először Nick jobb, majd a baloldalára dőlt, jól végig mérte őt. Nick félénken pislogott, majd ő is végignézte saját, csontváz mintás harisnyás, hosszú, fekete-fehér csíkos pulcsis kombóját.

Nick: Ne-nem tetszik valami? – pislogott értetlenül

Ikuto: Nem, csak… még akkor is különleges látványnak tűnsz, amikor itthon vagy…és…még sose láttalak feltűzött hajjal - eresztett meg egy halvány mosolyt

Nick: Én viszont sejtettem, hogy ilyen… pulcsis farmeros láncos gyerek vagy! – nézett végig rajta

A fiú fekete pulóvert, szürke pólót és sötét farmert viselt, az oldalán lánc lógott, a nyakában pedig kereszt és dögcédula. Így már, nem is tűntek olyan különbözőnek.

Nick: De még mindig nem válaszoltál arra, hogy mit keresel itt! – bökött a fiúra tollával

Ikuto: Unatkoztam otthon, így hát gondoltam megnézlek! – vont vállat

A fiú oda se bagózott a dühös lányra, kezeit hátrafogva nézelődött. A falakat, szekrényeket és posztereket nézte. A szoba mindent elárult a lányról. A fekete, rock poszterek a zenei stílusáról, míg a szekrényről lelógó rózsaszín boa a bohókás oldaláról mesélt.

Nick: Nos, igazán kedves tőled, hogy meglátogattál, de már mehetsz! – tárta ki az ablakot

Ikuto: És még én vagyok az undok! – nézett a lányra

Nick felkapta a fejét, majd leengedte eddig karba tett kezeit és szem forgatva visszaült tanulni.

Nick: Arhg, jó! Maradj! – vágta le magát a székre

A fiú győzedelmesen elmosolyodott, majd még pár percig a lányt figyelte, ahogyan ott ült és a házijával bajlódik. Mikor ezt is megunta ledobta magát a bevetett ágyra és bekapcsolta a tévét. Nick egy darabig még a próbált csak a házijára figyelni, de a műsorok hívogató hangjai csakhamar elcsábították. Megfordult a széken és törökülésben a tévét kezdte figyelni. Ikuto rápillantott és elmosolyodott, „Ilyen kevés önuralmat!” gondolta, miközben kapcsolgatott.

Nick: Hé! Kapcsolj vissza oda, szeretem azt a rajzfilmet! – szólt rá

Ikuto: Neked nem a házidat kéne írnod? – nézett rá

Nick: Fohd be szád! Ha már hagyom, hogy vadidegenként az ágyamban fetrengj, akkor maradj csendben! És különben is! Az én tévém, azt nézünk, amit én akarok! – jelentette ki

Ikuto: Lehet…de én vagyok az erősebb. – válaszolt könnyedén

Nick arcáról lefagyott a győzedelmes vigyor. Ikuto háromszor akkora volt, mint ő és sajnos még a bátyjánál is nagyobb volt, így hát még azzal sem vághatott vissza. Nem volt mit tenni, megadóan sóhajtott és visszafordult a könyvekhez. A házi feladata felett gubbasztva, a fejét támasztotta. A fiú egy darabig csendben figyelte őt, majd felkelt és mellé sétált. Az asztalnak dőlve, karjával támasztotta meg magát.

Ikuto: Nem megy? – kérdezte, hangjából elveszett minden gúnyosság

Nick: Hm? Mmm…nem. A matekhoz vagyok a leghülyébb! – nézett fel, majd támasztotta meg a fejét ismét

Ikuto: Hm… azt ott össze kell szoroznod az „X”-el, nem osztanod…- mutatott az egyik feladatra

Nick ekkor megint felnézett Ikuto-ra, majd azonnal áthúzta a feladatot és írni kezdte azt, amit a fiú neki mondott. Ikuto felült az asztalra és felhúzta az egyik lábát. Ezentúl a műsörök mellett Nick-ket is figyelte és ellenőrizte annak minden feladatát. Mikor végeztek Nick hátra dőlt a székében és nagyot sóhajtott.

Nick: Köszönöm, hogy segítettél! – nézett fel Ikuto-ra

Ikuto: Nincs mit. A hülyéknek muszáj segíteni, meg ne bukjanak! – vigyorodott el gonoszan

Nick: Aahj! Olyan…olyan izé vagy! – ugrott ki ismét a székéből

Ikuto: „Izé”? – nevetett

Nick: Igen! Egyszer beszólsz egyszer meg kedves vagy! Én…azt se tudom, mit gondoljak rólad! A korházban is beszólogattál, aztán kaját hoztál! Tegnap is haza kísértél, miután tegnap előtt meg veszekedtünk! Most meg játszod itt az agyad, de közben segítesz a matekban! Tudod…tudod te egyáltalán, hogy milyen is vagy?! – kiabált

S mikor Ikuto csak elnevette magát ezen, Nick pedig már majd felrobbant a dühtől. Ikuto leszállt az asztalról, a lányhoz lépett és megemelte annak állát.

Ikuto: Ne vágj ilyen arcot, csúnya leszel tőle. – mosolygott kedvesen

Nick azonnal elpirult a méregtől és a kék hajú fiú közelségétől, bőrének illatától és azoktól a hatalmas, sötét szemektől, melyek csak őt figyelték. Ikuto arcára féloldalas mosoly kúszott, tudta, hogy ezt a csatát megnyerte. Még egy kicsivel közelebb lépett a reszkető lányhoz, s csókot nyomott „Picuri” arcára, majd ugyan olyan vártatlanul, ahogyan megjelent, el is tűnt

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152950
Hónap: 773
Nap: 15