Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


79.rész

2014.04.08

Nick a lépcsőktől pár méterre állt meg, a fekete-fehér sor köveken. Sötét szemekkel figyelte a darabot hirdető plakátokat, melyeknek komor, éjszínei igencsak hasonlítottak az ő kedvére.

„Ame to Kaze” – állt a poszteren, s mellette a darab főhősnője pózolt. A fehér hajú lány ruhatárra nézett, melynél egy iskolányi diák nyomorgott, s dulakodott, mintha számítana, hogy kinek a kabátja kerül be előbb. Egy pillanatra meglepte, hogy egy alsóst sem lát, majd eszébe villant, hogy ők az eggyel alattuk lévő emeleten néznek meg egy másik műsort. Barátnőit szem elől tévesztve, egymagában ácsorgott, arra gondolt, le kéne lépnie, és amúgy is, hol fog ő rágyújtani a következő három órában? Ez a gondolat volt a mérvadó, azonnal sarkon fordult és indult volna kifelé, de ehelyett beleütközött valakibe. Fel se kellett néznie, a gúnyos kacagás, már el is árulta neki, kibe is futott bele.

Ikuto: Tudod, ha tetszem, azt igazán megmondhatnád. Nem kell mindig nekem jönnöd, rám esned… -  vigyorgott önelégülten

Nick: Tévedsz, én nem vagyok szerelmes beléd. Te vagy szerelmes önmagadba, de sajnos szerelmed tárgya egy idióta! – szegezte a fiúra szikrákat szóró szemeit

Ikuto: Ejha, mitől vagy ilyen durcás? – billentette meg a fejét mosolyogva

A lány hátra fordult, mikor szóltak, hogy induljanak el, és foglaljanak helyett. A diákok, bölénycsordát megszégyenítő hangzavarral indultak el befelé, egymást fellökve, megtiporva.   

Nick: Na szerinted mitől?! Semmi kedvem végig nézni ezt az unalmas előadást ezzel a sok barommal! – fordult vissza

Ikuto: Hmm… ne aggódj! Meg oldom, hogy ne und! – nézett oldalra vigyorogva

Nick: Hm? – billentette meg a fejét kiskutya módjára, érdeklődve

Ikuto Nick-re nézett, majd megragadta a lány kezét, s ugyan utolsóként, de ők is elfoglalták bent a helyüket. De a többiekkel ellentétben ők nem be, hanem felfelé indultak el. A lépcsőket sorra maguk alá gyűrve, egy emeletet mentek feljebb. Nick szóhoz sem jutott, mintha a futás és lopakodás nem lenne elég neki, másra sem tudott figyelni, csak a kezére, melyet Ikuto szorított. Az erős, széles tenyér, mely az ő apró kis csuklóját fogta, hűvös volt, szinte jéghideg. A lányka kérdőtekintettel bámulta Ikuto kezét, miért ilyen hideg? Fázik? Nem látszik rajta! Akkor meg miért? Miért ilyen? Ezek a gondolatok jártak fejében. A fiú mindeközben körbenézett, csak hogy véletlenül se fussanak bele senkibe se, és a páholyok felé vette az irányt. Nick szorgalmasan követte, mintha lett volna más választása. Ikuto a sötét, bársony függönyöket elhúzva, előre engedte a lányt, aki megszeppenve, meredten figyelte őt. Ikuto egy darabig az ártatlan kislányt nézte, majd elnevette magát.

Ikuto: Még mindig fogod a kezem… - nevetett

Nick ekkor tért magához, elkapta a kezét és kislányos zavarában a szoknyájába törölte azt.

Nick: Fogja a rosseb! – morgolódott, majd nagy sértődötten előre ment

Ikuto hatalmas vigyorral az arcán ment utána, a kétszemélyes páholyból be lehetett látni az egész nézőteret. Alattuk ott ült az egész felsőbb évfolyam, de ők, mint a királyok, felettük foglaltak helyett. Nick kikönyökölt a vastag, tömör tikfa párkányra, s ragyogó szemeivel végig nézett a termen. A színpadot vörös függöny keretezte, a falak pedig aranyszínben játszottak mellette, külön mintákat mutatva mind. A szintén vörös ülések megroppantak a tolongó hallgatók alatt, kik még mindig a legjobb helyekért harcoltak. A hangzavar lassacskán alábbhagyott, s minden elsötétült. Nick azonnal helyet foglalt és elhelyezkedett. Lábait feltéve, fejét megtámasztva figyelte a reflektorokat, mik az emelvény közepére vonzották az ember tekintetét. A műsor megkezdődött. Ikuto néha- néha ugyan rápillantott, de a lány sokkal jobban lekötötte. Sötétkék szemeiben visszatükröződött Nick minden mozdulata, minden röpke mosolya, s minden visszafojtott lélegzete. A lányt viszont csak egy ideig kötötte le a revü. Mikor az első szereplő zendített rá, az operetthez igencsak hasonló módon a dalára, a lány hangos nevetésbe kezdett. Vissza akarta ő fojtani, de nem bírta, vulkánként tört ki belőle. Ikuto egyetlen másodpercig csak meglepve nézte, majd ő is elnevette magát.

Nick: Hallottad?! Az a kurva fa elkezdett énekelni! Énekelni! – kacagott, a könnye majd kifolyt

Ikuto csak megázta a fejét, és hallgatta a lány korántsem angyali nevetését. Nick röfögő, sípoló hangokat adott ki, alig akarta abba hagyni. Több, nagy levegővétel után bírt csak ismét elcsendesedni. Kipirosodott arccal rángatott ki a táskájából egy zacskó chips-et és egy falakon gyömbért. Először a zacskót próbálta kinyitni, mely nem adta sem magát, sem a tartalmát könnyen. Hosszas próbálkozás után óriási pukkanással fakadt ki a zacskó, s az apró rákszirmok elborítottak mindent. Ikuto szemöldökét felhúzva nézte a kiselőadást, melytől vagy sírnia, vagy nevetni kellett, dehogy melyiket, még ő se tudta. A lány, fejét megrázva vett ki egy szemet és kezdte ropogtatni.

Ikuto: Hangosan rágsz…- jegyezte meg egészen halkan

Nick: Zavar? – nézett rá nyammogva

Ikuto: Nem, egészen aranyos… - mosolygott majd nézett a darabra

Nick a tacskóra, majd a fiúra szegezte a tekintetét, halvány mosollyal arcán nyújtotta Ikuto-nak a tasakot. Ikuto kivett egy szemet, feldobta, majd a szájával kapta el. Nick tágra nyílt szemekkel mustrálta, hangtalan nevetése azonnal hangos kacagásba lépett át.

Nick: Még egyszer! -  dobott Ikuto-nak egy újabb pelyhet

A fiú kissé oldalra dőlve ismét kéz nélkül kapta el, majd, hogy ne csak Nick szórakozhasson, kivett egy újabbat, s a lánynak dobta. A kisfehér rosszirányba dőlt, így eltévesztette az első dobást, melyet még többszáz követett.

Nick: Te miket nem tanítasz nekem! – vihogott miközben lenyelte azt a szirmocskát, amit már a szájával kapott el ő is

Ikuto: Látod, látod! – nevetett fel

Nick lassan elmosolyodott és lehajtotta kissé kipirult arcát. Egy darabig kék szoknyáját markolászta, majd újfent Ikuto szemébe nézett.

Nick: Köszönöm… - motyogta halkan

Ikuto: Hm? Mit? – ivott a lány üdítőébe 

Nick: Mindent… hogy amikor betörtem az orrod, hoztál nekem kaját… hogy segítettél tanulni és hogy… felhoztál ide… - suttogta

Ikuto végig kémlelte Nick pírrel színezett arcát, zavarában összegyűrt szoknyáját, s tekintete letévedt a lány szabadon hagyott, hófehér combjaira is, majd, csak hogy ne figyelje túl feltűnően, vállat vont és előre fordult.

Ikuto: Ne nyalizz! Ettől még nem lesz a tiéd a tető! – válaszolt neki érzéketlenül

Nick erre felkapta a fejét, nem úgy gondolta, nem annak szánta. Ez rosszul esett neki. Ezt sosem értette a fiúban, hol kedves, hol rideg. Nem is bírta követni. Egyetlen hang nélkül fordult ő is előre, mintha mi se történt volna, mintha nem is érezték volna ilyen jól magukat még az előbb, elkezdte a darabot figyelni. Hirtelen egy fagyos érintést érzett meg maga mellett, Ikuto az ő székére támaszkodott, s egész közel dőlt hozzá. Nem nézett rá, és a fiú sem ő rá, de az arcuk még így is csak milliméterekre volt egymástól.

Ikuto: Nick…

Nick: Hm?

Ikuto: Nincs mit. – válaszolt lágy, barátságos hangon 

 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 17