Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


81.rész

2014.04.19

A hold éjjeli fénye bevilágított az ablakon. Ragyogó fénye megtört az üvegen. Nick álmában nyammogva fordult át egyik oldaláról a másikra. Szürke takarója már a földön lógott, úgy lerugdalta, s derekát épp csak takarta. Rózsaszín, pillangós pólója felcsúszott, így látni engedte a hasát, míg fehér short-ja combját hagyta szabadon. Eközben Zoey a saját szobájában, még koránt sem aludt, megvetett ágyán, már pizsamában ült, s számítógépét bújta. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a komódon felejtett medálja villogó fényben tört ki. Milyen rég is látta ezt, milyen nagy volt mostanság a nyugalom, kárlett volna ezt megtörni. Óvatosan letett a laptopját, s kisettenkedett a folyosóra, már mindkét testvére, aludt így próbált a lehető leghalkabban elosonni húga szobájáig. Az ajtó halkan nyikorogva nyílt ki, s ő bepréselte megát a legkeskenyebb résen. Nesztelen macska léptekkel indult meg. Menetközben kézbe vette a vekkert, s átállította, majd óvatosan Nick mellé helyezte, s úgy, ahogy jött, távozott is. Hajnali egy óra múlt, harminchárom perce, az óra pedig harmincnégykor kezdett zajongani. Nick sikítva ugrott fel. Reszketve nézett jobbra, majd balra. Azt se tudta mi történik. Megragadta a vekkert és már kacsolta volna ki, mikor észrevette, hogy a fiókjából villózó fény szűrődött. 

Nick: Istenem… - motyogta

Kikelt az ágyból és a szekrényhez rohant, kirontotta a fiókot, és kotorászni kezdett a melltartói közt. A fiók legaljában talált rá a medáljára, mely egyre csak küldte a vészjelzéseket. Nick a szemét forgatva kapta fel, csókot lehelve a szív alakú gyémántra változott át, rég nem látott alakjába. Habár elindult az ablak felé, volt valami, ami el tudta téríteni, méghozzá maga Mew Moon. A tükörbe pillantott, csak egy másodpercre, de tekintete ott is maradt. Mew Moon-t nézve, mintha csak egy idegent látott volna. Sóhajtva nézett végig magán, majd, mivel a medál ismét jelezni kezdett megindult az esti fényekbe borult város felé. Tokyo híres volt a reklámjairól, a város volt, ami nem aludt. Mew Moon a házak tetején rohant végig, egyik épületről a másikra ugrott át, szemeivel ébredése okát kereste. De sehol sem találta. A Trio Pláza tetején állt meg, ami a város szívében foglalta el helyét. Kapkodva nézett körbe, de semmit sem látott, senkit sem talált. Pár, hangos tini ment el a bevásárló centrum előtt. Füle ugyan a hang irányába mozdult, de nem fordult feléjük, ők nem keltették fel az érdeklődését.

Kóbor: No lám, csak nem a híres cica lány? – hallotta a háta mögül a gúnyos hangot, melyet ismer, de nem tudta honnan

Megpördült, hogy láthassa is, akit már hallott. Azzal a fiúval találta szembe magát, akivel még Corina-ékkal találkozták. Magas, fekete ruhás, macskafüles fiú, arcán fekete maszkkal. Felismerte, ő Kóbor volt.

Nick: Nem vagyok „cica lány!”– dobbantott a lábával

Kóbor: Valóban? Akkor mi vagy te, kicsi, kék Mew? – mérte végig

Nick: Vadászgörény! És… mit keresel te itt?! - lépett felé fenyegetően

Kóbor: Vagy félórája követlek, észre se vetted? – lépett hozzá magabiztosan, nevetve

Nick: D-de! Észrevettelek! - lépett hátrább

Kóbor: Persze, akkor miért nem szóltál? – vigyorgott

Nick: Mmm…ehhez nekem nincs erőm! A te hibádból kellett felkelnem! Miattad jelzett a medálom, te vagy a gonosz erő, amit érzett! – csapta hátra a füleit és fújt rá

Kóbor: Gonosz? Miért lennék gonosz? – mozgatta meg füleit, miközben a lány jobb, majd baloldalára dőlt

Nick: Mert egy jó fiú ilyet nem tesz! – mutatott a kulcscsontját keresztben átszelő sebhelyre

Kóbor: Így megmaradt? Pedig nem is vágtam mély sebet rád… - pillantott a vágás nyomra

Nick: Pedig úgy éget, hogy majd meghaltam! – sziszegett, farkát lábai közé húzta, rajta a csengő halkan csilingelt, mintha csak a veszélyt jelezte volna

Kóbor, az eddig háta mögött tartott kaszáját most a lány felé tolta, a pengét Mew Moon dereka mögé illesztette, majd mikor az körül fonta, maga felé kezdte húzni a Mew lányt. Nick kénytelen volt közelebb menni hozzá, nem akarta, hogy a macskafiú a hátát, s derekát is meg sebezze. Kóbor csak pár centi távolságot hagyott maguk között, majd a karjával a lány csípőjét átkarolva, nem hagyott több menekülési utat.

Kóbor: El-kap-ta-lak! – súgta a lánynak dalolva      

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 150625
Hónap: 747
Nap: 23