Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


88.rész

2014.05.17

Édes álmát villózó fény zavarta fel, bántotta a szemét, így hát az oldalára fordult, s összekuporodva próbált meg visszaaludni. Zoey ekkor rontott be és ugrasztotta ki az ágyból.

Zoey: Nick! Nick kelj fel, mennünk kell! –szólongatta, miközben húga karját dörzsölte

Nick: Mhm…nem! Intézd el egyedül…vagy szólj a szösziéknek…- dörmögött álmosan

Zoey: Elliot-ék nem tudnak ezzel mit kezdeni, kérlek Nick! Szükség van rád… - hajtotta

Nick: Ahj…- ült fel sóhajtva

Megdörzsölte a szemét és körbenézett, de a sötét szobában semmi érdekes nem volt, testvérén kívül, ki kétségbe esett tekintettel, várta őt. Nehézkesen kelt fel, ellépdelt az ablak felé, majd ott megállt és hátra fordult.

Nick: Nyalóka szigeten jártam álmomban, szóval lógsz nekem! – jelentette ki

Zoey: Tudod, mit nyalogass! – válaszolt nevetve, esze ágában nem volt Nick-nek tartozni

A fehér hajú iker megragadta fénylő medálját és neki ugrott a dolognak, átlendült az ablakpárkányon, s mire leért a földre már át is változott, Zoey ugyan így tett, majd elsőként indult meg a város irányába. A két Mew egymást megelőzve rohant, medáljuk fénye egyre csak halványodott, közel jártak már ébredésük okához. Zoey lelassított, párat dobbantott, majd megállt és mögötte álló, pihegő Mew Moon-ra nézett.

Zoey: Te is érzed? – lihegett

Moon úgy kifulladt, nem bírt válaszolni, így hát csak heves bólogatással jelezte, hogy igen érzi. Görcsbe rándult a gyomruk, a szívük pedig, majd kiugrott a mellkasukból. A feszítő érzés a bensőjükben egyre erősebb lett. Hirtelen ember feletti üvöltés csapta meg a fülüket, a keresztutcából pedig egy démon rohant ki. Ló teste volt, de feje leginkább egy hüllőéhez hasonlított, óriási agancsai és szarvai voltak, a farkát pedig tüskék borították. A rémtörténetekben volt csak ehhez hasonló lény. Nick és Zoey hátrálva figyelték, miként a szörny elrohan előttük. Farkával bele csapott azokba a házakba, amelyek mellett elhaladt.

Nick: Ez meg… mi a halál volt?  - nézett utána

Zoey: Nem tudom… de kezdem egyre jobban megutálni Wessly-éket! – szorította össze a szemét

Nick: Üdv a klubban! – sóhajtott

Mew Lettuce rohant ekkor feléjük, nagyokat nyögve támaszkodott meg a térdén, miközben hebegve-habogva próbált valamit elmagyarázni a másik két Mew-nek. A két lány hol egymásra, hol a zöld Mew-re pillantott.

Nick: Na jó Bridg, ennek fuss neki újra! – kuncogott halkan, viccesnek találta társát

Bridget: Tih…tih is láttátokh? – fújatott, miközben kiegyenesedett

Zoey: Nehéz volt nem észrevenni! – somolyogott

Nick: mit keress itt egy ilyen fenevad?! – nézett a süvöltő hang irányába, melyet a tomboló szörny hallatott

-          Ezt keresi! – válaszolt Moon kérdésére egy ismerős, de koránt sem kellemes hang

Kóbor az egyik tűzlépcsőről figyelte őket, ravaszul vigyorgott a lányokra, közben egy rózsaszínben ragyogó követ dobált fel, s le. Moon sokkal inkább a fiút figyelte, mintsem az ékkövet. Nem tudta követni, hiszen Kóbor a múltkor megmentette, most meg ismét úgy viselkedett, mint egy fő gonosz.

Bridget: Ho-hogy azt? Azt a követ akarja? - törte meg a csendet

Kóbor: Úgy bizony! – ugrott le a lépcsősorról, macska mivoltához híven talpra esett

Lassan lépdelt a Mewek felé, miközben a kövecske fel-le járt a kezében. Körbe sétálta a lányokat, alaposan végigmérve, mind a hármat, legfőképp Mew Moon-t, kinek combján végighúzta bolyhos, puha cicafarkát. A lány megborzongott, az egész teste libabőrös lett az érintéstől. Kóbor ezt csak egy sejtelmes mosollyal nyugtázta. Kettőjükön kívül senki sem tudta, mi is mosolyogtatta meg így a fiút.

Zoey: Mégis miért kell neki az a kő? – zavarta meg őket

Kóbor: Meglep, hogy nem tudjátok… de ez az a kristály, amire az összes lény érzékeny, ezért járnak be a városba rombolni! Ez vonzza őket ide! – magyarázta meg

Nick: Várj! Ha emiatt jött ide…és az nálad van…akkor a te uszítottad a városra! – csapta hátra a füleit, s fújt hangosan

Kóbor: Hm…okos kislány vagy picuri, pont ezért vagy te a kedvencem! – vigyorgott, hegyes szemfogai kivillantak ajkai közül

Mew Moon sziszegve indult meg a fiú felé kezében már megjelent fegyvere és támadni készült, mikor Kóbor megragadta a vállát, s maga elé rántotta. Magához szorította a neki háttal álló lányt, kezében felcsillant a kasza, mellyel egykor megsebezte Moon-t, akinek ezúttal egészen a nyakához szorította a pengét.

Kóbor: Babám, attól még, hogy te tetszel a legjobban, még nem jelenti azt, hogy nem ontom véred! – suttogta a lány fülébe, majd harapott rá a Mew érzékeny, pelyhes fülére

Nick: Utállak! – szisszent fel

Zoey: Engedd őt el! – lépett feléjük aggódva, az a kasza túlságosan is élesnek tűnt

Kóbor: A-a! – vigyorgott

A Mew-eket megfélemlítve emelte fel a kaszáját és már lendítette volna a karját, mikor a semmiből egy lilaostor fonódott a kasza nyelére és állította meg azt. Kóbor hátra nézett, kíváncsi volt ki is szólt bele a játékába. A tűzlépcsőn, melyen nem is olyan rég még ő állt, csak kicsit lejjebb, most egy negyedik Mew állt.

Bridget: Mew Zakuro! – kiáltott fel

Renée: Engedd el Moon-t! Most! – húzta össze szemöldökét dühösen, látszott rajta, hogy nem viccel  

Az éjszaka, egyre komolyabbra fordult, s egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ma este itt még vér fog folyni. 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 152516
Hónap: 909
Nap: 16