Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


89.rész

2014.05.26

 Kóbor félre húzta a száját, türelmetlenül pillantott Moon-ra, majd Zakuro-ra, ki még mindig őt szuggerálta. A fiú elengedte, s ellökte magától a Mew-et.

Kóbor: Elvetted a játékomat! Rosszul tetted, idegen!  

A kandúr rámarkolt a lilán izzó ostor szíjjára, és megrántotta azt. Mew Zakuro még le is tudott volna ugrani onnan, de a sarka beakadt a korlátba, melyen állt, s lebukott róla. A farkas lány tágra nyílt szemekkel, sikítva zuhant le.

Bridget: Mew Zakuro! – kiáltott fel rémülten

Az iker lányok rémülten léptek hátra, miközben társukat figyelték. Kóbor egy pillanat töredéke alatt a lány alatt termett és mielőtt még az földet ért volna elkapta őt. Zakuro szorosan karolta át megmentője és egyben mélybe taszítója nyakát, úgy ölelte, mintha csak az élete múlt volna rajta. A fiú a karjaiban tartott lányt figyelte, s mikor tekintetük tálálokozott, a lány arca pírbe borult. A sötétkék szemek, melyek őt vizslatták késként hasítottak a húsába, Zakuro szinte érezte, ahogyan ég az arca. Ekkora Kóbor lehunyta a szemeit, unottan sóhajtott, és úgy ahogy volt a földre dobta a Mew-et, ki hangos puffanással fogott padlót. A három Mew, akik őket figyelték sziszegve nézték a lila Mew-et, aki arccal tompította az esését.

Renée: Te paraszt! Ez meg mi volt?! – ugrott fel azonnal és sivított a fiúra

Kóbor: Mit vártál? Megzavartad a játékom, nem gondoltad, hogy ezek után még kedves leszek! – tette csípőjére a kezét vigyorogva

Renée: Ah! Most véged! – ütött a macska felé

Kóbor nem méltatta sokra a lányt, eldőlt az ütés elől, majd hátat fordított neki. Mew Zakuro arcán ekkor már látni lehetett, majd szétveti a düh, így megalázni őt, szemei világítani kezdtek, a szó szoros értelmében, ragyogtak.

Nick: Anyám! – nevetett fel, miközben a farkas lány szemeit fürkészte.

Zoey: Világít a szeme! Csodálatos! – gyönyörködött ő is

Renée: Van bátorságod… hátat fordítani az ellenségednek?! Ilyen bátor vagy, vagy ilyen ostoba?! – kérdezte dühödt, rekedtes hangon

A fekete kóbor macska hátra nézett, át a válla felett, majd nevetve megrázta a fejét. Sötétkék tincsei, melyek olyan precízen, s lágyan keretezték arcát, hol az egyik hol a másik oldalra hullottak.

Kóbor: Hm… egyikőtök sem elég, ahhoz, hogy legyőzzön, nem jelentetek veszélyt! – válaszolt könnyedén

Renée: Azt hiszed?! Majd én megmutatom! – markolta erősebben ostora nyelét.

Ebben a pillanatban remegni kezdett a táj, minden, ami csak körülöttük volt. Megremegtek a falak, s a föld. Hirtelen a démon, melyet eddig csak a távol zaj volt, áttörte a mögöttük ékesen magasodó közösségi épület üvegfalát. Nem zavarta, hogy ott nincs átjáró, csinált ő magának egy alagutat. Mew Moon, mew Ichigo és Mew Lettuce sikoltva ugrottak arrébb, szilánkok és törmelékek borítottak be mindent. A vadállat pedig fújtatva rugdosott hátsólábaival, lerombolva a még megmaradt falakat. Zakuro visszaugrott a tűzlépcsőre, majd onnan fel panelház tetejére, míg a többiek a földön összekuporodva, fejüket    takarva próbálták meg átvészelni a tombolást. Kóbor félre állt, s onnan figyelte az eseményeket, majd mikor kiszúrta az épp Mew Moon-ra zuhanó törmeléket, azonnal felé kapott, de mielőtt még odaért volna egy szőke fiú vetődött a lányra, s testével védte a ráeső hulladéktól. Nick reszketve nézett fel, azt se tudta kinek is a teste az, melyből ez a melegség árad. Elliot fájdalmasan nyögve mászott le róla, mikor a fenevad tovább állt. Kóbor rideg pillantásában visszatükröződött, amit látott, ahogyan az ezüst Mew teste, s az idegen fiú teste szorosan egymáshoz simult. Nem tudta miért, de nem tetszett neki, amit látott. 

Nick: Úristen! Eliott!  - tette kezeit gyengéden a szőke srác arcára

Elliot testét, nyakát és fejét vágások és vastag porréteg borította. Vére lassan csordogált le a nyakán, eláztatva és foltot hagyva ruháján. Mew Moon aggódva pásztázott főnöke arcát és szemét, de nem lelt ott sem együtt érzésre, se sajnálatra, csak is zord, elutasító tekintet várt csak rá. Elliot teste hiába remegett a fájdalomtól, összeszedte minden erejét és talpra állt, miközben megmarkolta Moon kezét, s őt is felhúzta. Az őket bámuló Kóbor szemébe nézett, jól tudta, azt is, hogy a fiú őket nézi és azt is, hogy ő tehet arról, ami a városban történik, a sikolyokról, könnyekről és a rettegésről, mely körbe vesz mindent. A két, kék szempár szinte szikrákat szórtak egymás felé, mintha csak versenyt vívtak volna. Kóbor volt az, aki először félre nézett, Moon-hoz robogott és megragadta a még szabad kezét és egészen magához húzta, az ő kis játékszerét. Eddig ő volt az a kisfiú, aki ezzel a babával játszott, de most feltűnt egy másik kölyök, egy gyerek, aki el akarja venni azt, ami az övé. 

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Hiíro

Szerkesztő: Hiíro
Nyitás: 2o1o. o2. 22.
Zárás: ---
Az oldalról: Az oldalam az én saját
storymmal foglalkozik. SEMMI SEM
lopott, és kérlek TE se lopj. A képeket én csinálom és a storyt is én írom szóval, ha lopsz azt észre fogom venni!
Ui.: Nincs szükségem senkire sem! Talpra álltam egyedül is, köszönöm!.:)

MewChat




Statisztika

Online: 1
Összes: 150625
Hónap: 747
Nap: 23